2013. október 20., vasárnap

A politika pártosodása a 20. század elején



Főbb pártok, mozgalmak 1900 körül
Baloldali
szocialista – szociáldemokrata (munkás) pártok
Liberális pártok
Jobboldali
konzervatív pártok
eszmék: marxista szocializmus alapján áll, célja a tőkés magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer megdöntése, amit forradalom útján és választások révén is elképzelhetőnek tart.




bázis: munkásrétegek, szakszervezeti tagok
eszmék: a felvilágosodás és a francia forradalom öröksége. A szabadságjogok biztosítása és a gazdasági élet korlátlan fejlődése.

bázis: középrétegek, értelmiség
eszmék: a liberális nézetekkel szemben a hagyományos értékek védelme, megőrzése. A történelmi vezető rétegek változatlan elsősége.


bázis: földbirtokos, nagytőkés rétegek, állami hivatalnokok
Főbb pártok, mozgalmak az 1920-as években
Baloldali

Jobboldali
Kommunista párt
Szociáldemokrata párt
Liberális és konzervatív pártok
Új-jobboldal pártjai
eszmék: a marxi tanokra hivatkozva a liberalizmus és a parlamentáris demokrácia elvetése. A fennálló rendszer erőszakos megdöntése, kommunista diktatúra bevezetése.



bázis: munkások, de ritkábban szakmunkások.
változás: a tőkés rendszer megdöntése helyett reformok bevezetése. A jövedelmek igazságosabb elosztása. Ragaszkodnak a demokratikus, parlamentáris módszerekhez.
változás: közelednek egymáshoz, ők alkotják a mérsékelt „közép”-et.
eszmék: a liberalizmus, szocializmus elvetése. Az „egészséges” nemzeti erők összefogása a nemzet ellenségei ellen. A „züllött, korrupt” parlamentarizmus helyett erőskezű, diktatórikus kormányzás (pl.: fasizmus, nácizmus).

bázis: kispolgári és középrétegek. A vezetők között sok a katonatiszt.


































A jobboldal és a baloldal szétválása még a francia forradalom idejéből ered: a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavával egyetértők a parlament bal oldalán, az ezeket ellenzők a jobboldalon foglaltak helyet.
Természetes, hogy mindegyik politikai párt, mozgalom vezetésében az értelmiség játszott főszerepet. A feltüntetett erőkön kívül az első világháború után több országban (pl. Közép- és Kelet-Európában) fontossá váltak a különböző paraszti pártok. Több országban alakultak keresztényszocialista vagy kereszténydemokrata pártok, amelyek a katolikus egyházhoz álltak közel.
            A nyugati demokráciákban általában két nagy párt – többnyire a liberális és konzervatív – váltotta egymást a hatalomban. Kormánypárt és ellenzék e helycseréit politikai váltógazdálkodásnak is nevezik.

[In: Bihari Péter: A 20. század története fiataloknak. Holnap Kiadó, Bp., 1998. 32-34. o.]