2020. március 23., hétfő

Kísérlet a nemzetiségekkel való kiegyezésre

Hangoskönyv verzió.
Az alábbi levélrészlet a román nemzetiséggel való megegyezési kísérletről informál:
„Látva azon békeajánlatokat, melyet Balcescu úr, a román emigráció ügyvivője a tisztelt magyarországi kormány részéről nekünk [a román felkelés vezetőjének] hozott, sajnálatunkat kell kifejeznünk afelett, hogy a jelen körülmények között nem alkudozhatunk a béke visszaállítása tárgyában a magyar testvérekkel – a körülmények, melyekben vagyunk igen válságosak lévén.A magyar haderő távozik, és az orosz haderő közeledik. Azután igen nehéz és sok időt igénybe vesz, míg a népet a veletekkeli testvériességre bírhatjuk. Mindamellett, hogy megmutassuk testvéri érzelmünket, melyekkel viseltetünk a magyar nemzet iránt, elhatároztuk, magunkat mindezen harcok alatt a magyar sereget illetőleg semlegeseknek maradni, őket meg nem támadván, és csak azon nem várt esetben, ha mi őáltaluk megtámadtatnánk, magunkat megvédeni. Reméljük, hogy ezen semlegesség mind a tisztelt magyar kormány részéről, mind haderejének főnökei részéről tiszteltetni fog.”

(Avram Iancu, az erdélyi román felkelés vezetőjének levele a magyar kormánynak; 1849. augusztus 3.)

Külpolitika és külső érdekek

Hangoskönyv verzió.

„Ti kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országotok, hanem egész Európa szabadságának és jogszerü érdekeinek is. Roppant felelősség nehezedik rátok. A bün, mellyet bármelly országban Európának a szabadság és az örök jog ellen elkövetni engedtek, bosszuállva fog titeket és országaitokat megbüntetni.
Ti népek, ti ébredjetek fel a szörnyü veszélyre, midőn a zsarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni s kioltani a szabadság szent igéjét, Németföldön, Itáliában, és Magyarhazánkban.
Te büszke angol nemzet, elfelejtkeztél az általad felállitott be nem avatkozás
elvéről, s tűröd azt épen az alkotmányos szabadság érdeke ellen?...
Ébredjetek fel ó népei s nemzetei Európának. Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el. Ez országgal a világszabadság egy nagy földet, e nemzettel egy hiv bajnokot fog elveszteni.”
(A magyar kormány kiátványa Európa népeihez; 1849. június 28-án)

„Ausztria Európa hatalmi egyensúlyának legfontosabb eleme... Európa politikai függetlensége és szabadsága szorosan összefügg Ausztria integritásával és nagy európai hatalomként való fenntartásával, és ezért bármi, ami közvetve vagy közvetlenül arra irányul, hogy gyöngítse vagy megnyomorítsa Ausztriát vagy méginkább, hogy elsőrangú hatalomból másodrangú állama tegyen, nagy szerencsétlenséget jelentene Európa számára.”
(Lord Palmerston brit külügyminiszter a brit parlamentben)

„Ön éppen olyan jól tudja hercegem, mint mi, hogy harcolni a magyar fölkelés ellen annyi, mint háborút viselni valamennyi ország forradalmárai ellen, akik Kossuth zászlaja alá tömörülnek és az ő sikereitől várják gyűlöletes ügyük diadalát.”
(Schwarzenberg osztrák miniszterelnök levele a cári hadsereg főparancsnokához)

„Nem avatkoztam volna be, ha nem a mi bőrünkről volna szó, vagyis ha nem látnám, hogy a bécsi és a magyar gazemberek nemcsak Ausztria ellenségei, hanem az egész világ rendjének és nyugalmának is ellenségei… gonosztevők, világpusztítók, akiket saját nyugalmunk érdekében ki kell irtani”. (I. Miklós orosz cár)

Martius 15-dike egy év előtt, martius 15-dike egy év után

Hangoskönyv verzió.

Két forrás arról, hogyan gondolkodtak március 15-éről 1849-ben:

1.
"Mennyi változás egy rövid év alatt! Mily nevezetes egy gondolkodni szerető ember előtt! […]            Azt mondták a demagógok [népámítók], hogy a haza felviruland, s a polgárháború a legszebb városokat, legdúsabb falvakat halomba dönté; hogy a haza boldog lesz, s az elámított, félrevezetett fiak testvéreik keze alatt ezrenkint hulltak el; hogy Európa bámulatát magára vonandja, s Európa szánalma közt legszebb álmai mehiúsultak."
    
2.        
            "Martius 15-dike 1848-ban, és martius 15-dike 1849-ben! Mily óriási köz választ el benneteket egymástól! […] Azóta sokat, fölötte sokat valánk kénytelenek szenvedni; csak hogy e kínos év fölötte sok tanulságot is adott a magyarnak. […] Csak egyet nem tudott megtanulni a magyar, a csüggedést.            Igen, mi nyílt homlokkal s derült lélekkel nézünk a jövőbe most is, mert nem hisszük, nem hihetjük, hogy az igazságos isten gazlelkű elleneink homlokára tűzze a diadal babérát."