A politika pártosodása a 20. század elején

Főbb pártok, mozgalmak 1900 körül
Baloldali szocialista – szociáldemokrata (munkás) pártok		Liberális pártok	Jobboldali konzervatív pártok
eszmék: marxista szocializmus alapján áll, célja a tőkés magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer megdöntése, amit forradalom útján és választások révén is elképzelhetőnek tart. bázis: munkásrétegek, szakszervezeti tagok		eszmék: a felvilágosodás és a francia forradalom öröksége. A szabadságjogok biztosítása és a gazdasági élet korlátlan fejlődése. bázis: középrétegek, értelmiség	eszmék: a liberális nézetekkel szemben a hagyományos értékek védelme, megőrzése. A történelmi vezető rétegek változatlan elsősége. bázis: földbirtokos, nagytőkés rétegek, állami hivatalnokok
Főbb pártok, mozgalmak az 1920-as években
Baloldali			Jobboldali
Kommunista párt	Szociáldemokrata párt	Liberális és konzervatív pártok	Új-jobboldal pártjai
eszmék: a marxi tanokra hivatkozva a liberalizmus és a parlamentáris demokrácia elvetése. A fennálló rendszer erőszakos megdöntése, kommunista diktatúra bevezetése. bázis: munkások, de ritkábban szakmunkások.	változás: a tőkés rendszer megdöntése helyett reformok bevezetése. A jövedelmek igazságosabb elosztása. Ragaszkodnak a demokratikus, parlamentáris módszerekhez.	változás: közelednek egymáshoz, ők alkotják a mérsékelt „közép”-et.	eszmék: a liberalizmus, szocializmus elvetése. Az „egészséges” nemzeti erők összefogása a nemzet ellenségei ellen. A „züllött, korrupt” parlamentarizmus helyett erőskezű, diktatórikus kormányzás (pl.: fasizmus, nácizmus). bázis: kispolgári és középrétegek. A vezetők között sok a katonatiszt.

A jobboldal és a baloldal szétválása még a francia forradalom idejéből ered: a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavával egyetértők a parlament bal oldalán, az ezeket ellenzők a jobboldalon foglaltak helyet.

Természetes, hogy mindegyik politikai párt, mozgalom vezetésében az értelmiség játszott főszerepet. A feltüntetett erőkön kívül az első világháború után több országban (pl. Közép- és Kelet-Európában) fontossá váltak a különböző paraszti pártok. Több országban alakultak keresztényszocialista vagy kereszténydemokrata pártok, amelyek a katolikus egyházhoz álltak közel.

            A nyugati demokráciákban általában két nagy párt – többnyire a liberális és konzervatív – váltotta egymást a hatalomban. Kormánypárt és ellenzék e helycseréit politikai váltógazdálkodásnak is nevezik.

[In: Bihari Péter: A 20. század története fiataloknak. Holnap Kiadó, Bp., 1998. 32-34. o.]