Országgyűlés és ifjúság

Pulszky Ferenc

A joghallgatók ügyvédi vizsgájához akkoriban országgyűlési gyakorlatot is megkívántak. Ezek a Pozsonyban időző „jurátusok” tették ki az „országgyűlési ifjak” zömét. Túlnyomó részük a refor­mok elszánt híve volt, Wesselényit egyenesen bálványozták. A közéjük tartozó Pulszky Ferenc (1814-1897) emlékirata érzék­letesen idézi fel szerepüket a pozsonyi országgyűléseken.

„Az országgyűlési ifjúság jobbmódú része a Hollinger kávéházban reggelizett, s újságot olvasott, tíz órakor elment az országházba ülésre, ott éljenezte az ellenzéki szónokokat, s lepisszegte vagy lemorogta az aulikusokat, a karzaton udvaralt a nőknek, délben nézte vagy kísérte a követek családját a séta­téren, ebédelt a Zöld fánál vagy a Vörös ökörnél, délután ismét elment a Hollingerbe, billiárdozott, kártyázott... Politikáról alig volt szó..., csak bizalmasabb baráti társalkodásban, vacsoránál, ha boroztunk, vagy séta közben a gyönyörű pozsonyi ligetben vagy a hegyek közt Dévény felé szűnt meg a tartózkodás; ilyenkor szigorúan ros­táltuk meg a követek magaviseletét s beszédeiket, sopánkodtunk az ország sorsa fölött, és szidtuk az ifjúság lelketlen zömét...

Lelkesülő magyar (gúnyrajz, 1863)

Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a fennálló viszonyok nem tarthatnak soká, hogy az ural­kodó rendszer meg, fog bukni, hogy az egész ország átalakulása kikerülhetetlen. Arról sem volt két­ségünk, hogy a magyar országgyűlés nem képes a reformot keresztülvinni, de arról, miképpen kell­jen eljárni, senki sem volt magával tisztában...; a forradalmi eszmét mind elutasítottuk magunktól, sőt lojalitásunkat is szerettük fitogtatni, de amel­lett sirattuk Rákóczit, szidtuk a németet... dühösen éljeneztük a követeket, kik bátrabban szóltak, megfáklyászenéztük Széche­nyit, ki folyvást mérsékletet és ildomot prédikált, miért is jobban tiszteltük, mint szerettük, főképp pedig tanulmányoztuk a francia forradalom történetét.

Hogy miben álljon az ország reformja, arra nézve senki sem volt egészen tisztában magával, a külföldi szabadelvű nézetek azonban nem voltak ismeretlenek előttünk, olvastuk Széchenyi Stádiumát, s keveselltük javaslatait...” (Életem és korom)

[In: Bihari Péter: A 19. század története fiataloknak. 1775-1918. Holnap Kiadó, Budapest, 2000. 96. o.]