A pénzverésről

Athéni tetradrakhmé

Pénzként az idők folyamán sok mindent használtak az emberek: prémet, szarvasmarhát, rézgyűrűket, cethalfogakat, kagylót - mindig valamilyen általánosan használt tárgyat, amely eléggé tartósnak bizonyult, nehezen lehetett hamisítani, és minden darabja viszonylag egyforma volt.

A pénzként használt fizetőeszközök közül a fémek terjedtek el a legjobban, azok közül is eleinte a réz, az arany és az ezüst. Ezekből nincsen túl sok, nem túlságosan egyszerű hozzájuk jutni, könnyen alakíthatóak, darabolhatóak és szállíthatóak, tartós anyagok, azon­kívül az embereknek nincsen rá szükségük a mindennapi életben.

Az aranyat és az ezüstöt pénzként először rudak formájában hasz­nálták. Ez azonban azzal járt, hogy eladáskor külön-külön meg kellett vizsgálni minden rúd finomságát és súlyát. Hogy ezt a kényelmetlen­séget elkerüljék, a gazdag és közismert kereskedők bélyegzővel, veret­tel látták el a rudakat, s ezzel igazolták a súlyát, és hogy mennyi ara­nyat tartalmaz. Mezopotámiában már négyezer évvel ezelőtt ismerték a bélyegzett aranyat, vagyis az érme kezdetleges formáját.

1. poncolt verőtő, 2. vésett verőtő, 3. csipesz, 4. öntött lapka, 5. kalapács

Hérodotosz szerint Kroiszosz, a kis-ázsiai Lüdia mesés gazdagságú királya verette az első arany- és ezüstpénzt, feltételezhetően a Kr. e. 7. században. Kevéssel később a perzsák, majd a görög városállamok is használtak már aranypénzt. A pénzverés mindenhol királyi jog volt, vagyis kizárólag az uralkodók verethettek nemesfémből pénzérméket; a görögöknél pedig a városállam vette át ezt a szerepet. Az uralkodó, illetve a város szavatolta, hogy pénze valóban nemesfémből készült, és megfelelő súlyú. A görög városállamokban szokás volt, hogy a pénzér­me szélén körben domború kis vereteket készítettek, így látni lehetett, nem faragott-e le valaki egy kis darabot a fémből. Az érme képei és fel­iratai árulták el, honnan származik az adott fizetőeszköz.

A görög gyarmatosítás nyomán bekövetkező gazdasági fellendülés­nek köszönhető a vert pénzek elterjedése a Földközi-tenger egész me­dencéjében.

(József Róbert A pénz története c. könyve nyomán. In: Doba-Eszterág-Kojanitz: Történelem I. Forrásgyűjtemény képességfejlesztő feladatokkal. Műszaki Könyvkiadó, Bp.,  2005. 105. o.)