2012. február 16., csütörtök

Kőrösi Csoma Sándor Tibetben

Kőrösi Csoma Sándor
Éveken át tervszerűen készült ázsiai útjára, elhatározott terve volt, hogy az ott lakó magyarokat felkutatja. Először itthon tanult, majd Német­országba ment, ott tanulmányozta a keleti nyelveket, és megtanult ango­lul is. 1819-ben pedig könnyű ruhá­ban, kezében egy bottal, vállán kis batyuval gyalog elindult a Himalája felé!
Milyen expedíciót szerelnek fel a gazdag országok, ha ezt a tájat ku­tatják! Hány szakértő, mennyi költ­ség, micsoda előkészület kell ahhoz!
Kőrösi Csoma Sándor egyedül, pénz nélkül vállalkozott olyan útra, amelyet más országban még csopor­tosan, jó felszereléssel, sok pénzzel is csak a legbátrabbak mernek meg­kockáztatni.
Tizenkét hónapi vándorlás után érkezett Teheránba, Perzsia főváro­sába. Az angol kirendeltségnél je­lentkezett, de a katonatisztek először gyanúsnak találták, kémnek, kalan­dornak gondolták, annyira hihetet­lennek látszott a vállalkozása. Ami­kor aztán meggyőződtek róla, hogy felkészült tudós áll előttük, segélyt juttattak neki.
Csoma elfogadta a segélyt, de ez már kötelezte is. Az angol tisztek ké­résére a tibeti nyelvet kezdte tanul­mányozni, mielőtt a magyarok fel­kutatására indult volna. A zanglai, majd a kanami buddhista kolostor­ban tanult, tudós lámák, tibeti papok csekély összegért vállalták a tanítá­sát.
A Himalája vidékének kolostorai kezdetleges épületek, nincsen ké­ménykürtőjük, ezért ha tüzet gyúj­tanak a padlón, olyan füst támad, hogy az ott lakók csak a padlón fekve tartózkodnak a helyiségben. Kőrösi Csoma Sándor olvasni akart, ezért nem gyújtott tüzet, hanem tetőtől talpig báránybőrbe burkolózott, és még a könyv lapozása is gondot oko­zott, akkora volt a hideg. Télen a nagy hó miatt sokszor napokig ki se tudtak lépni a helyiségből, ott töl­tötték az egész napot tűz és világító­eszköz nélkül. Hárman éltek a kis helyiségben, a láma, annak szolgája és Kőrösi Csoma Sándor. Amikor besötétedett, lefeküdtek a helyiség kövezetére, ott aludtak.
Dr. Gérard, az első orvos-utazó azon a tájon, felkereste Csomát, és elbámult a kutató bátorságán, kitar­tásán.
„A hideg itt nagyon kemény, és ő egész télen át írásainál ülve, tetőtől talpig gyapjúholmiba burkolózva, reggeltől estig dolgozott pihenés és melegítő tűz nélkül. Munkáját csak igénytelen étkezése szakítja meg, ez mindig zsíros teából áll."
A zsíros tea tatár módra készül, inkább leves, mint tea, mert sót és vajat tartalmaz, ez benne a táplálék, amely a hidegben ellenállóvá teszi a szervezetet.
Gérard doktor rizst és cukrot kínál Csomának, majd egy meleg köpenyt ajánl fel, hogy szükségét enyhítse.
Csoma azonban mindent vissza­utasít.
Azt mondja az orvosnak:
- Köszönöm szívességét, de csak közpénzből származó segítséget ve­szek el, mert azt kamatostul visszafi­zethetem. Magánszemélytől semmit se fogadok el, mert annak nincs mit adnom.
Ilyen körülmények között dolgo­zott, és kitűnő eredményt én el. Há­romszázhuszonhét hatalmas kötetet tanulmányozott át, ezek tartalmaz­zák a tibeti tudomány és vallás alap­ját. Összegyűjtött és megmagyará­zott negyvenezer tibeti szót, elkészí­tette a tibeti nyelv nyelvtanát.
Amikor művei megjelentek, új út­ra készült: most már az ázsiai ma­gyarok felkutatására indult. Közép-Ázsia felé tartott, nem ri­adt vissza a hatalmas hegyektől, az út veszélyeitől.
Négyszáz kilométert tett meg gyalog. Amikor a terai mocsarak mellett haladt el, fertőzést kapott, és Darjeelingbe már lázasan érke­zett. Lázálmában is mindig terveiről beszélt, képzelete az ázsiai magya­rok közé repítette. Bármilyen gon­dosan ápolták, a halál elragadta. Ott nyugszik a Himalája tövében, sírjára az Ázsiai Társaság, amelynek tiszte­letbeli tagja volt, emlékoszlopot állí­tott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése