A francia felvilágosodás arcai

Montesquieu

A híres politikai gondolkodó, Montesquieu [monteszkijő] (1689-1755) a kor szellemiségének sok jellemzőjét egyesítette magában. Bordeaux [bordó] melletti ősi kastélyában laboratóriumot rendezett be, ahol természettudományi kísérlete­ket végzett (Tanulmányozta pl. a mohák eredetét és a madarak légzési módját.). A jó polgár gondosságával és ügyszeretetével irányította a gazdálkodást kiterjedt szőlőbirtokain. S közben pompás könyvtárában az abszolutista rendszert szellemesen bíráló könyvön dolgozott. A Perzsa levelekben két képzeletbeli perzsa főúr számolt be párizsi tapasztalatairól. A kerettörténet alkalmat adott Montesquieu-nek ahhoz, hogy a kívülálló tárgyilagosságával mutathassa be kora társa­dalmának visszásságait: a laza erkölcsöket, a francia törvényhozás és bíráskodás elavultságát.

A Perzsa levelek csakhamar a felvilágosult polgárok és nemesek népszerű olvasmányává vált. A sikeren felbuzdulva Montesquieu évekre Párizsba költözött. Majd utazgatni kezdett Európában. Bejárta az egész kontinenst. Eljutott Magyarországra is. A legnagyobb hatást Anglia, az angol államberendezkedés tette rá. Hazatérve könyvet írt A törvények szelleméről. Ebben kifejtette, hogy csak az az állam működhet eredményesen, amelyben mások (pl. az országgyűlés) hozzák a törvényeket, mások (pl. állami hivatalok) gondoskodnak a törvények végrehaj­tásáról és megint mások (pl. a bíróságok) a végrehajtás ellenőrzéséről.

Francois-Marie Arouet, azaz Voltaire

A felvilágosodás kezdeteinek legnagyobb hatású alakja Voltaire [volter] (1694-­1778) jómódú, művelt polgári családból származott. Már fiatalon a párizsi szalo­nok kedvence lett szellemességéért, csípős humoráért. Miután egy főúrral összekülönbözött, a Bastille-ba (básztíj) zárták, és csak úgy engedték ki, ha megígérte, hogy egy időre elhagyja Franciaországot. Három évig Angliában élt.

Megismerkedett az angol polgári királysággal, olvasta Newton és más tudó­sok műveit. Hazatérve megír­ta tapasztalatait. Angliát pél­daképül állította a feudális Franciaország elé. Könyvét betiltották, de ő tántoríthatat­lanul hirdette a felvilágosodás eszméit. Terjesztette Newton tanait, ostorozta a francia társadalom visszásságait, kigú­nyolta a tudományos gondol­kodás ellenfeleit. Éles hangon bírálta az egyház felvilágoso­dást gátló tevékenységét. Há­rom évig a felvilágosodás hí­vének, II. (Nagy)Frigyes porosz királynak (1740-1786) udvarában élt, azután a fran­cia határhoz közel, egy kis svájci faluban telepedett le.

Denis Diderot

A francia felvilágosodás nagyszabású, híres alkotása a nagy Enciklopédia, teljes címén az Enciklopédia, avagy a tudományok, művészetek és mesterségek értel­mező szótára. Kezdeményezője és fáradhatatlan szerkesztője, Diderot [didró] (1713-1784) szintén polgári családban született. Apja egy kelet-franciaországi kisvárosban kézműves volt. A fiatal Diderot szülővárosában, majd Párizsban folytatta tanulmányait, azután leckéket adott és főleg angolból fordítgatott. A kor felvilágosult ifjaival együtt eljárt a párizsi kávéházakba és a könyvkereskedők boltjaiba beszélgetni, vitatkozni, tanulni. Sokoldalú műveltségre tett szert. Ezért, amikor egy neves könyvkereskedő elhatározta, hogy franciára fordíttatja a kor­szak legnépszerűbb angol enciklopédiáját, a munkával Diderot-t bízta meg. Ő szívesen vállalta a feladatot, de azt javasolta, hogy ne érjék be az angol munka egyszerű átvételével, hanem készítsenek egy önálló „mindentudó" francia encik­lopédiát, amely magában foglalja azokat a korszerű ismereteket, amelyeket a tu­dományokról, a művészetekről és a mesterségekről tudni érdemes.

A munkálatok elindultak, és több mint 900 oldalon megjelent az első, majd a második kötet. Az Enciklopédia a művelt közönség körében hatalmas sikert aratott, de a felvilágosodás ellenségei, a jezsuiták és a párizsi egyetem pro­fesszorai támadási indítottak ellene. Ennek hatására a kormány betiltotta az első két kötetet. Az olvasók azonban követelték a folytatást. Gazdag polgárok pénz­zel is támogatták az Enciklopédia kiadását. S egyre többen jelentkeztek munkatársnak is. Voltak közöttük híres tudósok, írók, történészek, jogászok, művé­szek, orvosok, felvilágosodott papok, nagyvállalkozók és egyszerű mesterem­berek. Így azután napvilágot láttak a következő kötetek. A 7. kötet megjelenése után az Enciklopédia megint betiltásra került. Ezután szerkesztése és nyomtatá­sa titokban folytatódott, de végül-több mint húsz éves munka eredményeként­ megjelent a teljes mű 28 vaskos kötetben. A 60 000 címszót tartalmazó hatalmas sorozat írásában száznál is többen vettek részt. Maga Diderot, a vállalkozás lelke, mintegy 1200 cikk szerzője volt. Egész életét, ragyogó tehetségét csaknem kizá­rólag az Enciklopédiának szentelte. Az Enciklopédia hatása túllépett Franciaor­szág határain. Nemcsak a művelt főurak és polgárok, hanem a legtöbb európai uralkodó könyvtárában is helyet kapott.

A felvilágosodás első képviselői a királyi önkényuralomnak (az abszolutizmusnak) és a középkori gondolkodásmódnak üzentek hadat. Rousseau [russzó] (1712-1778) azonban már a polgári társadalmat is kritikusan szemlélte. Ő pol­gári családban látott napvilágot. (Apja Gentben órásmester volt.) Harmincéves, amikor a felvilágosodás „fővárosában", Párizsban próbál szerencsét. Kísérőzenét szerez Voltaire egyik színdarabjához. Operáját a királyi udvarban is bemutatják. Zenei cikkeket ír az Enciklopédiába.

Jean-Jacques Rousseau

Igazi hírnévre azzal az értekezésével tett szert, amelyben feltette a kérdést: „Használt-e az emberiségnek a tudományok, a művészetek, az ipar fejlődése?" A kérdésre nemmel válaszolt. „Vissza a természethez!" - hirdette. S kiegészítette azzal: a „természetes állapot" az emberek közötti egyenlőség.

A társadalmi szerződés című híres művében arról írt, hogy az igazságos tár­sadalomnak a szabad és egyenjogú polgárok, valamint a polgárok és az uralkodó „szerződésén" - társadalmi megegyezésén - kell nyugodnia. Emile [emil] című könyvében pedig arról, hogy a gyerekeket a természet megismerésére és a termé­szet törvényeinek megfelelően kell nevelni. (Minden életkorban azt tanítani ne­kik, ami a leginkább érdekli őket.)

Rousseau tehát nemcsak bírálta korának társadalmát, gondolatai a társada­lom átalakítását célozták. Eszméit a következő évek forradalmai próbálták megvalósítani.

[Dr. Szebenyi Péter: Az újkor szellemi élete nyomán. In: Foki Tamás-Szebenyi Péter-Ujvári Pál: Az újkor. Segédkönyv általános iskolai tanulók számára. Korona Kiadó, Bp., 1999. 19-22. o.]