Főbb pártok, mozgalmak 1900
körül
|
|||
Baloldali
szocialista
– szociáldemokrata (munkás) pártok
|
Liberális
pártok
|
Jobboldali
konzervatív
pártok
|
|
eszmék:
marxista szocializmus alapján áll, célja a tőkés magántulajdonon alapuló
társadalmi rendszer megdöntése, amit forradalom útján és választások révén is
elképzelhetőnek tart.
bázis:
munkásrétegek, szakszervezeti tagok
|
eszmék:
a felvilágosodás és a francia forradalom öröksége. A szabadságjogok
biztosítása és a gazdasági élet korlátlan fejlődése.
bázis:
középrétegek, értelmiség
|
eszmék:
a liberális nézetekkel szemben a hagyományos értékek védelme, megőrzése. A
történelmi vezető rétegek változatlan elsősége.
bázis:
földbirtokos, nagytőkés rétegek, állami hivatalnokok
|
|
Főbb pártok, mozgalmak az
1920-as években
|
|||
Baloldali
|
Jobboldali
|
||
Kommunista párt
|
Szociáldemokrata
párt
|
Liberális és
konzervatív pártok
|
Új-jobboldal
pártjai
|
eszmék:
a marxi tanokra hivatkozva a liberalizmus és a parlamentáris demokrácia
elvetése. A fennálló rendszer erőszakos megdöntése, kommunista diktatúra
bevezetése.
bázis:
munkások, de ritkábban szakmunkások.
|
változás:
a tőkés rendszer megdöntése helyett reformok bevezetése. A jövedelmek
igazságosabb elosztása. Ragaszkodnak a demokratikus, parlamentáris
módszerekhez.
|
változás:
közelednek egymáshoz, ők alkotják a mérsékelt „közép”-et.
|
eszmék:
a liberalizmus, szocializmus elvetése. Az „egészséges” nemzeti erők
összefogása a nemzet ellenségei ellen. A „züllött, korrupt” parlamentarizmus
helyett erőskezű, diktatórikus kormányzás (pl.: fasizmus, nácizmus).
bázis:
kispolgári és középrétegek. A vezetők között sok a katonatiszt.
|
A jobboldal és a baloldal szétválása még a
francia forradalom idejéből ered: a „szabadság, egyenlőség, testvériség”
jelszavával egyetértők a parlament bal oldalán, az ezeket ellenzők a
jobboldalon foglaltak helyet.
Természetes, hogy mindegyik politikai párt,
mozgalom vezetésében az értelmiség játszott főszerepet. A feltüntetett erőkön
kívül az első világháború után több országban (pl. Közép- és Kelet-Európában)
fontossá váltak a különböző paraszti pártok. Több országban alakultak
keresztényszocialista vagy kereszténydemokrata pártok, amelyek a katolikus
egyházhoz álltak közel.
A nyugati demokráciákban általában két nagy párt –
többnyire a liberális és konzervatív – váltotta egymást a hatalomban.
Kormánypárt és ellenzék e helycseréit politikai
váltógazdálkodásnak is nevezik.
[In: Bihari Péter: A 20. század története fiataloknak. Holnap Kiadó, Bp., 1998. 32-34. o.]