Az
úriszék
A parasztnak meghatározott időközökben
meg kellett jelennie az úriszék előtt. Vagy az úr maga ült törvényt, vagy
valamelyik megbízottja. Az úriszék külsőségei a lehetőség szerint ünnepélyesek
voltak. Legtöbbször az udvarház csarnokában tartották, de néha a templomban
vagy más megszentelt helyen. A teremben már elő volt készítve a díszes szék az
úr s néhány kevésbé díszes ülőhely hivatalnokai számára.
Deresre húzott jobbágyot verik |
Amikor a parasztok már összegyűltek,
az úr egyik szolgája, heroldja csöndet parancsolt, majd ünnepélyesen bevonult
az uraság tisztviselői kíséretében. Miután elfoglalták széküket, a szomszédok
jelentették: ki van távol, s van-e mentsége. A tisztviselő mindent
feljegyzett. Ezután következtek a különböző ügyek.
A falu esküdtjei jelentették: az egyik
paraszt és a fia békét bontott, életveszélyesen megfenyegette szomszédját.
Három legény labdajáték közben véres verekedést robbantott ki. Egy jobbágy
sebet ejtett társán. Egy legény éjjel rátámadt egyik földije házára, köveket
vágott a kapujához, úgyhogy a megtámadott ijedtében riasztotta a falut.
Az ilyen bűnökért rendszerint
pénzbüntetés járt. Az úrnak azonban hatalmában
állt más büntetések kiszabása is: verés, börtön. Sőt akik pallosjoggal is
rendelkeztek, halálbüntetést is kiszabtak, méghozzá kegyetlen módon: az
akasztás valósággal kegyességnek számított az élve eltemetés, az elevenen
megnyúzás stb. mellett.
Az úriszéken
kellett engedélyt kérnie a jobbágynak, ha iskolába akarta küldeni vagy pappá
akarta taníttatni a fiát. Az engedélyt bizonyos összeg lerovása ellenében,
rendszerint könnyen megkapta. A vasárnapi templomlátogatás elmulasztásáért
is büntetés járt. Sok faluban azért is, ha játékkal, tánccal szentségtelenítették
meg az Úr napját.
A lázadók "jutalma": a kerékbetörés. |
A bíróság
éberen ügyelt arra is, hogy a lázongás szelleme ne üsse fel a fejét a faluban.
Így nemegyszer mértek büntetést olyan parasztokra, akik megsértették az
adószedőt, vagy átkozódva szidták a földesurat.
A faluközösség
A falu lakói
szoros közösséget alkottak. A háromnyomásos gazdálkodásnál például meg
kellett mindig beszélni, melyik dűlőben vetnek őszit, melyikben tavaszit, s
melyik föld marad parlagon. Ha eldöntötték, senki sem vonhatta magát ki alóla,
hiszen ha egyikük a többiek ősszel bevetett sávjai között tavaszit vet, kárt
tesz szomszédai földjében.
Az egész falu
közösen használta a közeli erdőt, s a közösség döntötte el: ki mennyi fát,
rőzsét hordhat haza, hány állatot hajthat az erdőre stb. A legelőt is közösen
használták, az egész falu állatai, a falu pásztorának, kondásának, csordásának
felügyelete alatt. Az utat, hidat, a gázlókat közösen tartották rendben.
Vasárnap mise után összegyűltek a gazdák a templom előcsarnokában vagy a
temetőben, a templomkertben, s megbeszélték közös dolgaikat: a legeltetést,
erdőhasználatot, a csatornák, utak ügyét. Sok egyebet is megvitattak itt: a
földesúrnak járó robotot, terményszolgáltatást, a közös terhek szétosztását
családonként, a szomszéd falvakkal vagy a közeli várossal való viszonyt, az
esetleges pörösködéseket, viszályokat stb. Néhol a község együttesen tartott
fenn kovácsműhelyt, kőbányát, mészégetőt - ezekről is itt tárgyaltak.
Az ügyek
intézését a gyűlés egymaga nem tudta ellátni, ezért kialakult az esküdtek, az
elöljáró és a bíró tisztsége. A tisztségviselők között a legnagyobb hatáskörrel
a bíró rendelkezett, a legtöbb ügy az ő kezében futott össze. Az ő dolga volt,
hogy felügyeljen a munkára, kiossza a robotolóknak az élelmet, ő ment a vásárokra,
ott adott-vett az úr számára.
Egy középkori falu látképe (forrás: Mozaweb) |
A
faluközösségnek sokszor sikerült bizonyos jogokat, kedvezményeket szereznie
az urától, többnyire nagyobb összeg lefizetése ellenében. A 12-13. században egyre több falu
kapott kiváltságlevelet, amelyben pontosan rögzítették jogait és kötelességeit.
Sok faluban testvériségek alakultak. Noha mindegyik parasztcsalád maga művelte
meg földjét, nagyobb munkáknál, házépítésnél, erdőirtásnál kölcsönösen
szívesen siettek egymás segítségére.
[Balla Árpád:
Történelmi olvasókönyv az általános
iskola 6. osztálya számára. Bp., Korona Kiadó, 1994. 48-50. o.]
A földművelési technikákról készült 3D-s animációk itt tekinthetők meg.