I. Konrád császár
uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták.
De amikor Augsburg városához érkeztek,
ott erős ellenállásra találtak, mert Ulrik püspök és a sváb urak csapatai vitézül
szembeszálltak velük. Pedig a magyarok ezt a várost mindenképpen el akarták
foglalni.
A város lakói
pedig követeket küldtek a császárhoz, és megüzenték neki, hogy erősen
szorongatják őket a magyarok. Konrád császár nem is váratott magára: nagy
sereggel indult a város felmentésére.
A magyarok
pedig vigyázatlanok voltak, ezért a német és olasz hadsereg váratlanul rohanta
meg őket. Még menekülni se bírtak, mert a támadó seregek a Lech folyónak szorították
őket, az pedig az esőzések következtében erősen megáradt. A folyó partján az
ellenség a magyarokat megszorította, egy részüket kegyetlenül meggyilkolta, másokat
pedig fogságba vetett.
Fogságba
ejtették ezen a helyen Lehel és Bulcsú kapitányt is. Mindjárt a császár elébe
vezették őket. A császár megkérdezte a vezérektől, ugyan miért olyan
kegyetlenek a keresztényekkel szemben. Erre így feleltek:
– Mi vagyunk a magasságos
istennek bosszúállása, ő küldött rátok ostorul.
A császár pedig így szólt:
– Válasszatok magatoknak olyan
halált, amilyent akartok. Lehel így felelt neki:
– Hozzák ide a kürtömet, előbb
megfúvom, aztán válaszolok. Odahozták a kürtjét, ő pedig közelebb lépett a császárhoz,
mintha a kürt fúvására készülne, és a császárt a kürttel olyan erősen homlokon vágta,
hogy attól az egy csapástól a császár meghalt.
Lehel azt mondta:
– Előttem jársz, és szolgám
leszel a másvilágon!
Ugyanis a szittyáknak az a hite, hogy akiket életük
folyamán megölnek, azok a másik világban nekik szolgálni tartoznak.
(A Képes Krónika nyomán Lengyel Dénes)
