Valamikor réges-régen, sok évvel Róma alapítása előtt Kis-Ázsia partján volt egy gazdag, hatalmas város: Trója. Történt pedig, hogy a trójai királyfi, Parisz, elrabolta a spártai király feleségét, a világszép Helénát, és magával hozta kincseit is. Az egész görög nép összefogott, hogy megtorolja a sérelmet, és hatalmas hajóhadával Trója ellen vonult.
Tíz évig ostromolták hiába a görögök
a természettől és emberektől jól megerősített várost. A hosszú ostrom alatt
elestek a legjelesebb hősök, a trójai Hektór, a görög Akhilleusz, még az
istenek is beleavatkoztak a harcba, de a vár mégis állt, és úgy látszott,
minden erőfeszítés hasztalan, Trója bevehetetlen. Ámde amit az erő nem tudott
elérni, azt elérte a furfang. Odüsszeusz tanácsára egy falovat építettek, s
elhíresztelték róla, hogy az istenek tiszteletére készült; majd visszavonulást
színlelve hajóra szálltak, és eltávoztak Trója látóhatárából. A trójaiak a
parton hagyott hatalmas falovat behurcolták a várba, még a falakat is
lerombolták, hogy a kapun beférjen.
A ló belsejében azonban válogatott
görög vitézek rejtőztek. Ezek aztán, mikor a trójaiak az örömtől és bortól
megrészegedve, a visszanyert szabadságtól megmámorosodva álomra tértek,
leereszkedtek, és tűzjeleket adtak a szomszéd sziget mögött rejtőző hajóhadnak.
A görögök csakhamar visszatértek Trójába, és iszonyú pusztítást vittek véghez.
Aeneas
[Éneász],
Venus [=Aphrodité] istennő fia volt, a trójaiaknak Hektór után legnagyobb
hőse. Most álmában megjelent neki Hektór, és így szólt hozzá:
- Menekülj, fuss
innen, Aeneas! Csak volt Trója, csak voltunk trójaiak! Vidd magaddal Trója házi
isteneit, és keress számukra új hazát!
Aeneas, fia Ascanius és apja, Anchises |
Aeneas felriadt álmából, és fegyvert
ragadott. De mikor látta, hogy a harc reménytelen, magához vette a trójai házi
isteneket, majd béna atyját, Anchisest nyakába véve, feleségével és kisfiával
együtt menekülni igyekezett a lángban álló városból. A szomszédos Ída-hegység
erdeje menedéket nyújtott neki, de útközben, a szörnyű vérzivatarban,
elvesztette feleségét.
A görögök pedig, miután Tróját
földig lerombolták, és az embereket leölték, vagy fogságba ejtették, Helénával
együtt most már csakugyan visszatértek hazájukba. Mikor már az utolsó vitorla
is eltűnt a tengeren, az erdőben rejtőzködő menekültek előjöttek, és
tanakodtak, mitévők legyenek. Hazájuk nem volt, otthonuk megsemmisült.
- Légy te a vezérünk, Aeneas -
fordultak a hőshöz -, és mutasd meg a jövőbe vezető utat.
Aeneas vállalta vezérlésüket.
Hajókat ácsoltatott, s nekivágtak a tengernek új hazát keresni. Hosszú és
keserves bolyongás után végre eljutottak Szicília
szigetére, Itália szomszédságába. Itt
halt meg Aeneas atyja. Azután elhagyva Szicíliát, Itália felé vették útjukat,
amikor Juno [=Héra], a haragvó
istennő megpillantotta őket. Juno haragja régi keletű. Egyszer ugyanis az
istenek lakomáján Erisz, a viszály istennője aranyalmát dobott az istennők
közé, ezzel a felírással: „A legszebbnek.” Három istennő, Juno, Minerva
[=Pallasz Athéné] és Venus vetekedett az aranyalmáért. Pariszra bízták az
ítéletet, aki - mivel Venus neki ígérte a világ legszebb asszonyát, Helénát -
neki ítélte az almát. Juno ezt sohasem bocsátotta meg a trójaiaknak, és minden
módon meg akarta akadályozni, hogy Aeneas elérje a végzet által kijelölt
célját, a római birodalom megalapítását. Ezért a szelek királyához, Aeolushoz
fordult, aki a barlangból kibocsátotta az oda bezárt szeleket. Ezek iszonyú
vihart támasztottak, és szétverték Aeneas hajóit. Neptunus, a tenger istene megfékezte őket, de a húsz hajóból csak
hat tudott a vezér mellett megmaradni, és vele együtt csak hat vetődött partra,
azok sem Itáliában, hanem messze, szemben Itáliával, az afrikai Líbia partján.
Aeneas azt sem tudta, hová, mely
égtáj alá jutott. Félve indult el, hogy kikémlelje a vidéket. De anyja, Venus
segítségére jött, Karthágóba vezette. Itt találkozott elveszettnek hitt
társaival, ahol Dido, az ország királynője - akinek szintén menekülnie kellett
hazájából, és itt alapított új országot - szívesen fogadta a hőst, és
tiszteletére nagy lakomát rendezett. A lakomán Dido kérésére Aeneas elbeszélte
Trója pusztulását és bolyongásait. De a lakomán más is történt. Venus, hogy
fiát megőrizze a további bolyongástól és veszedelmektől, szerelmet ébresztett
Dido szívében Aeneas iránt. Aeneas kisfia, Ascanius helyébe Cupidót, a szerelem csintalan istenkéjét
csempészte, aki a szerelem nyilával megsebezte Didót.
Aeneas és Dido |
A királynő korán jutott özvegységre,
és nagy gyásza óta most ébredt először szerelem szívében. Amikor hű nővérének,
Annának felfedte titkát, ez megnyugtatta:
- Az istenek kezét
látom ebben, nővérem. Mennyire megnő majd városod ereje, becsülete, ha trójai
fegyveresek védik!
Ennek a házasságnak Juno sem volt
ellene. De Jupiter, az istenek királya és az emberek atyja másképp határozott. Mercuriust, az istenek hírnökét küldte
Aeneashoz:
- Ne feledkezz meg
küldetésedről. Neked nem Afrikát, hanem Itáliát kell kormányoznod. Azonnal
szállj hajóra!
Aeneas fájó szívvel engedelmeskedett
az isteni parancsnak. Mikor hajói már kifutottak a tengerre, és ő
visszatekintett Karthágóra, a királyi palota felől máglyát látott lobogni. A
szerencsétlen Dido bánatában máglyára vetette magát.
Ismét Szicília szigetére értek.
Kerek egy esztendő telt el Anchises halála óta, és most a fiú ünnepi játékokkal
áldozott a halott apa emlékének. Majd hátrahagyva a gyávákat és betegeket,
továbbhajózott Itália felé. Indulás előtt álmában apja szelleme megjelent neki:
- Keress fel Sibylla segítségével az alvilágban!
Sibyllát, az agg papnőt Cumaeban találta meg Aeneas, Apollo istennek szentelt barlangjában.
Jóslatot kért tőle. A válasz így hangzott:
- El fognak jutni a
trójaiak céljukhoz, de azt kívánják majd, bár ne jutottak volna el. Háborúkat,
szörnyű háborúkat látok, és látom, hogy vértől árad a Tiberis folyó. Juno üldözi a trójaiakat. De te ne hátrálj! Végül is
célhoz érsz.
A jóslat után Aeneas megkérte a
jósnőt, hogy mutassa meg neki az alvilágba vezető utat. Ám ehhez meg kellett
találnia az aranyágat, hogy azzal Proserpinának,
az alvilág királynőjének kedveskedjék. Venus madarai, egy kergetőző galambpár,
elvezették Aeneast egy fához; ezen rejtőzött az aranyág. Aeneas lenyeste: most
már nyitva állt előtte az alvilág útja.
Itt talált rá apjára a boldogok
ligetében, amint azokat szemlélte, akik Léthének,
a feledésnek vizéből készültek inni, hogy ezzel befejezvén alvilági
bűnhődésüket, ismét földi életet élhessenek. Itt tudta meg Róma hivatását:
leverni az ellenállókat, kímélni a legyőzötteket és békét adni az emberi
nemnek.
Aeneas bolyongása |
Visszatérve az alvilágból,
megindultak a harcok. Hogy szövetségest szerezzen, Aeneas Latium királyához, Latinushoz fordul, és leányát, Laviniát
feleségül kéri. Ezzel azonban magára haragítja Turnust, egy szomszéd népnek, a rutulusoknak királyát. A harci tűz egyre
magasabban lobog, az istenek is beleavatkoznak a földiek sorsába. Ámde a
végzet, a Fátum, mely még az
isteneknél is erősebb, Aeneasnak kedvez. Párviadalban legyőzi Turnust, és most
már senki sincs, aki veszélyeztetné hatalmát. A honalapító elvégezte
küldetését. Egy ideig még békében kormányozza országát, majd villámlás és
mennydörgés közepette eltűnik, és az Olümposz hegyén, az istenek között foglal
helyet. Utódai közül Silvius új várost alapít Alba Longa néven. Itt
uralkodtak Aeneas utódai mintegy háromszáz évig.
[In: Trencsényi-Waldapfel Imre: Római regék és mondák. Magyar Elektronikus Könyvtár]