A középkori falu

Az úriszék

A parasztnak meghatározott idő­közökben meg kellett jelennie az úriszék előtt. Vagy az úr maga ült törvényt, vagy valamelyik megbí­zottja. Az úriszék külsőségei a lehetőség szerint ünnepélyesek voltak. Leg­többször az udvarház csarnokában tartották, de néha a templomban vagy más megszentelt helyen. A te­remben már elő volt készítve a díszes szék az úr s néhány kevésbé díszes ülőhely hivatalnokai számára.

Deresre húzott jobbágyot verik

Amikor a parasztok már össze­gyűltek, az úr egyik szolgája, heroldja csöndet parancsolt, majd ünnepé­lyesen bevonult az uraság tisztviselői kíséretében. Miután elfoglalták szé­küket, a szomszédok jelentették: ki van távol, s van-e mentsége. A tiszt­viselő mindent feljegyzett. Ezután következtek a különböző ügyek.

A falu esküdtjei jelentették: az egyik paraszt és a fia békét bon­tott, életveszélyesen megfenyegette szomszédját. Három legény labda­játék közben véres verekedést rob­bantott ki. Egy jobbágy sebet ejtett társán. Egy legény éjjel rátámadt egyik földije házára, köveket vágott a kapujához, úgyhogy a megtámadott ijedtében riasztotta a falut.

Az ilyen bűnökért rendszerint pénzbüntetés járt. Az úrnak azonban hatalmában állt más büntetések ki­szabása is: verés, börtön. Sőt akik pallosjoggal is rendelkeztek, halál­büntetést is kiszabtak, méghozzá kegyetlen módon: az akasztás való­sággal kegyességnek számított az él­ve eltemetés, az elevenen megnyúzás stb. mellett.

Az úriszéken kellett engedélyt kérnie a jobbágynak, ha iskolába akarta küldeni vagy pappá akarta ta­níttatni a fiát. Az engedélyt bizo­nyos összeg lerovása ellenében, rend­szerint könnyen megkapta. A vasár­napi templomlátogatás elmulasztá­sáért is büntetés járt. Sok faluban azért is, ha játékkal, tánccal szentség­telenítették meg az Úr napját.

A lázadók "jutalma": a kerékbetörés.

A bíróság éberen ügyelt arra is, hogy a lázongás szelleme ne üsse fel a fejét a faluban. Így nemegyszer mér­tek büntetést olyan parasztokra, akik megsértették az adószedőt, vagy átkozódva szidták a földesurat.

A faluközösség

A falu lakói szoros közösséget al­kottak. A háromnyomásos gazdál­kodásnál például meg kellett mindig beszélni, melyik dűlőben vetnek őszit, melyikben tavaszit, s melyik föld marad parlagon. Ha eldöntöt­ték, senki sem vonhatta magát ki alóla, hiszen ha egyikük a többiek ősszel bevetett sávjai között tavaszit vet, kárt tesz szomszédai földjében.

Az egész falu közösen használta a közeli erdőt, s a közösség döntötte el: ki mennyi fát, rőzsét hordhat haza, hány állatot hajthat az erdőre stb. A legelőt is közösen használták, az egész falu állatai, a falu pásztorának, kondásának, csordásának felügyele­te alatt. Az utat, hidat, a gázlókat közösen tartották rendben. Vasárnap mise után összegyűltek a gazdák a templom előcsarnokában vagy a temetőben, a templomkertben, s megbeszélték közös dolgaikat: a le­geltetést, erdőhasználatot, a csator­nák, utak ügyét. Sok egyebet is meg­vitattak itt: a földesúrnak járó robo­tot, terményszolgáltatást, a közös terhek szétosztását családonként, a szomszéd falvakkal vagy a közeli vá­rossal való viszonyt, az esetleges pö­rösködéseket, viszályokat stb. Néhol a község együttesen tartott fenn ko­vácsműhelyt, kőbányát, mészégetőt - ezekről is itt tárgyaltak.

Az ügyek intézését a gyűlés egy­maga nem tudta ellátni, ezért kiala­kult az esküdtek, az elöljáró és a bíró tisztsége. A tisztségviselők között a legnagyobb hatáskörrel a bíró ren­delkezett, a legtöbb ügy az ő kezében futott össze. Az ő dolga volt, hogy felügyeljen a munkára, kiossza a robotolóknak az élelmet, ő ment a vá­sárokra, ott adott-vett az úr számára.

Egy középkori falu látképe (forrás: Mozaweb)

A faluközösségnek sokszor sike­rült bizonyos jogokat, kedvezmé­nyeket szereznie az urától, többnyire nagyobb összeg lefizetése ellenében. A 12-13. században egyre több falu kapott kiváltságlevelet, amelyben pontosan rögzítették jogait és köte­lességeit. Sok faluban testvériségek alakul­tak. Noha mindegyik parasztcsalád maga művelte meg földjét, nagyobb munkáknál, házépítésnél, erdőirtás­nál kölcsönösen szívesen siettek egymás segítségére.

[Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv az általános iskola 6. osztálya számára. Bp., Korona Kiadó, 1994. 48-50. o.]

A földművelési technikákról készült 3D-s animációk itt tekinthetők meg.