Maga a Méltóságos Fejedelem
készül át a Dunán. Itt jelölték ki Solt alatt a hadak átkelőhelyét. Bottyán
dolga csupán annyi lett volna a fejedelem parancsa szerint, hogy a dunántúli
oldalon őrködjék ezredével. Néhány nap múlva azonban a vízimolnárok, a
hajóácsok, a súlyos gerendákat cipelő jobbágyok, az egész tábor csak az ő
szavára figyel.
Rákóczi egy saját kezű levele |
A
mérnök hadnagyok azonban alighogy lejöttek, küldték felháborodott, vészjósló
jelentésüket. Elbánt velük Bottyán generális, rajzaikra, számításaikra rá se
hederít, meg se hallgatja őket. Baj lesz ebből és felbecsülhetetlen kár. Váltott
lovakon hozzák Bottyánnak a fejedelem szigorú levelét: „Nagy kedvetlenséggel
értvén, hogy az odaküldött mérnökkel nemcsak becstelenül bánt, hanem mindenekben
ellenkezőt cselekedett. Parancsoltatik másszor olyanokban, amihez nem tanult,
és nem ért, hivatallyán kívül való állapotban magát ne avassa."
Más generális már megsértődne. Bottyán azonban jó katona. Neki Rákóczi egész parancsa a fontos. Mire kivirágzik a bodza, a hídnak, a sáncnak, az egész átkelőhelynek állnia kell. Hiszen a nyár végén országgyűlés lesz. Meghalt Lipót császár, király nélkül az ország. Itt Pest alatt, a rákosi mezőn új uralkodót választanak. De csak akkor, ha a Dunántúl is Rákóczi hűségére térhet. Vagyis nem késlekedhetnek. Ezt ugyan a mérnök hadnagyok nem értik, csak azt tudják, vasmacskák nélkül nem lehet hidat építeni. No meg Bottyán a vízi mesterséghez mégiscsak ért valamit. Megtanulta még végvári vitéz korában, amikor a komáromi hajósokkal átkelőket építettek a Dunán. Lám, a vasmacskák helyett milyen jól megteszik a fűzfavesszőből font és kővel megrakott kosarak. Megnőtt a tekintélye a hajóépítő parasztemberek előtt, pedig először ugyancsak furcsán néztek rá, amikor ő is kézbe vette a szekercét, hogy szaporábban menjen a munka.
Más generális már megsértődne. Bottyán azonban jó katona. Neki Rákóczi egész parancsa a fontos. Mire kivirágzik a bodza, a hídnak, a sáncnak, az egész átkelőhelynek állnia kell. Hiszen a nyár végén országgyűlés lesz. Meghalt Lipót császár, király nélkül az ország. Itt Pest alatt, a rákosi mezőn új uralkodót választanak. De csak akkor, ha a Dunántúl is Rákóczi hűségére térhet. Vagyis nem késlekedhetnek. Ezt ugyan a mérnök hadnagyok nem értik, csak azt tudják, vasmacskák nélkül nem lehet hidat építeni. No meg Bottyán a vízi mesterséghez mégiscsak ért valamit. Megtanulta még végvári vitéz korában, amikor a komáromi hajósokkal átkelőket építettek a Dunán. Lám, a vasmacskák helyett milyen jól megteszik a fűzfavesszőből font és kővel megrakott kosarak. Megnőtt a tekintélye a hajóépítő parasztemberek előtt, pedig először ugyancsak furcsán néztek rá, amikor ő is kézbe vette a szekercét, hogy szaporábban menjen a munka.
gr. Esterházy Antal kuruc tábornagy |
De
igaz, amit Bottyán mond: Földvárt be kell venni, addig itt nem lesznek
biztonságban. Június elején Eszterházy és Bottyán hadai körülveszik a várat.
Vay Ádám az innenső parton hallja a híreket. Bottyán a szőlőhegyről löveti a
védősáncokat, a várból ágyúval lőnek rá. A vár déli oldalát széles tó védi,
innen támadnak. Bottyán a sáncok előtt jár, egy hadnagya megsebesül, őt nem
fogja a golyó. Elfoglalják a védősáncokat, a strázsatornyot felégetik, a német
beszorul a felsővárba, de veszettül tüzel. Bottyán sérthetetlen.
Vay
Ádám erre már csak nagyot sóhajtott. Még egy ember van, akit így csudál, szeret
a nép, akiről azt hiszi, hogy ereje végtelen: Rákóczi Ferenc.
A
fejedelem dunántúli hadjárata ekkor mégis meghiúsult. Mikor hírét hozták, hogy
felmentő sereget indítottak Budáról, sajkásokkal és erős lovasezredeket
ágyúval, Eszterházy visszasétált a túlsó partra, Bottyán pedig a gyalogságot
elhelyezte Bottyán-várban (a kiépített sáncot nevezték így), lovasezredével és
a sajkásokkal pedig megtámadta a császár tábornokát.
Bottyán vára |
Ám
1705 októberének egyik ködös napján Horváth Tamás szállta meg vagy százötven
hajdúval a Duna partját Soltnál, Földvárral átellenben. Szekérsorok fordultak,
sajkákat, kompokat hoztak, hajókat raktak össze. Átkeltek a Dunán, és beásták
magukat a parton. Egyik hajnalon pedig a földvári őrség taracklövésekre és
eget rázó dobpergésre riadt. Ezer meg ezer kuruc rohanta meg a falakat, és mire
megvirradt, Földvár várán Rákóczi zászlaja lengett.
1705. november 4-én Bottyán generális
átkelt a Dunán, és Földvárról levelet küldött Dunántúl népeihez: keljenek fel,
esküdjenek hűséget az új Magyarországnak!
[In: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv az általános iskolák 6. osztálya számára. Korona Kiadó, Bp. 1994. 218-219. o.]