2012. május 3., csütörtök

Segédanyag a második világháborúhoz 2.

- Személyek -

Hitler, Adolf: Már az első világháborúban is részt vett. 1920-ban sikertelen puccskísérlet után bebörtönözték, ahol megírja fő művét a Mein Kampfot. 1925-ben belépett a németországi Nemzetszocialista Munkáspártba. 1933-ban német kancellár lett. 1945. ápr. 30-án öngyilkos lett.
Churchill, Winston: Angol konzervatív politikus, író. Részt vett az angol-búr háborúban. Az első világháborúban az Admiralitás első lordja. A bolsevizmus elszánt ellensége. 1940 májusában őt nevezik ki Anglia miniszterelnökévé. Későbbi írói munkásságáért Nobel-díjat kapott.
de Gaulle, Charles: Francia katona, politikusa Francia Köztársaság 18. elnöke. A II. világháborúban, a francia nemzeti-függetlenségi ellenállás feltétlen híveként szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta.
Attlee, Clement: Brit politikus. 1935 és 1955 között a Munkáspárt vezetője. 1940-től a háborús kabinet tagja, 1942-től miniszterelnök-helyettes. 1945-ben pártja legyőzi a konzervatívokat, a potsdami konferencián „felváltja” Churchillt, és 1951-ig ő a miniszterelnök, jobboldali reformista politikával.
Roosevelt, Franklin Delano: Amerikai politikus, az USA 32. miniszterelnöke. 1928-tól New York kormányzója volt, majd 1932-ben demokrata jelöltként miniszterelnök lett 1932-ben: ekkor New Deal nevű politikájával az USA gazdasági válságból való kilábalását tűzte ki célul. Egymásután négyszer választották miniszterelnökké, s a háború vége előtt 1945 áprilisában elhunyt.
Truman, Harry: Amerikai politikus, az USA 33. elnöke. Roosevelt halála után folytatta annak gazdaságpolitikáját. Felelősséget vállalt a Japán elleni atomtámadásért. Elnöksége a világháború utánra esik.
Mussolini, Benito: Tanító, olasz fasiszta politikus. 1900-1912 között az Olasz Szocialista Párt tagja, majd 1921-ben létrehozta a Nemzeti Fasiszta Pártot. 1922-ben olasz miniszterelnök lett. 1933 után folyamatosan közeledett a náci Németországhoz, majd belesodorta Olaszországot a II. világháborúba. 1943-ban letartóztatták, ahonnan megszöktették, de 1945-ben megölték.
Sztálin, Joszip Visszarionovics Dzsugasvili: Szovjet kommunista politikus. 1917-23 között nemzetiségügyi főbiztos, majd 1924-től a SzKP főtitkára. A 30-as években személyi kultusza mellett csak a terror nőtt jobban és a szegénység. 1935 után koncepciós perek sorozatával lefejezte a hadsereg vezérkarát és a kommunista pártot is. Rendszerének több tízmillió áldozata van. 1953-ban halt meg.
Horthy Miklós: Magyarország kormányzója 1920 és1944 között. Szovjetellenesség és revízió jellemzi politikáját, melynek köszönhetően Németország oldalán köt ki az ország a világháborúban. 1944-es kiugrási kísérlet után lemondatják, majd Portugáliába menekült.
Kállay Miklós báró: Konzervatív magyar polgári politikus. 1921-29 között Szabolcs és Ung vármegye főispánja. 1935-ben visszavonult a politikai közéletből, ám 1942-től miniszterelnökké nevezte ki. A németek mellett folytatta az ország a harcot, de nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalásokat. 1944-ben a németek letartóztatták, majd Dachauba szállították.
Szálasi Ferenc: Magyar vezérkari tiszt, a magyarországi nyilaskeresztes mozgalom vezetője. 1937-ben létrehozta a Magyar Nemzetszocialista Pártot. Többször letartóztatták, ám az 1944-es német megszállás során politikai vezető szerepre tett szert. 1944. októberében az ország miniszterelnöke lett. 1945-ben elmenekült Németországba, de az amerikaiak kiadták Magyarországnak. 1946-ban kivégezték.
Teleki Pál gróf: Polgári politikus, egyetemi tanár, miniszterelnök. Első elnöksége 1920-21 közé esett, majd a Magyar Királyi Térképészeti Intézet vezetője, a 30-as években főcserkész. Politikáját a konzervativizmus és az angol-szász politika iránti elkötelezettség jellemezte. 1939-ben ismét miniszterelnökké nevezik ki. 1941 áprilisában a jugoszláv támadás tervét ellenezve öngyilkos lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése