Hitler, Adolf: Már az első világháborúban is részt vett. 1920-ban
sikertelen puccskísérlet után bebörtönözték, ahol megírja fő művét a Mein Kampfot. 1925-ben belépett a
németországi Nemzetszocialista Munkáspártba. 1933-ban német kancellár lett.
1945. ápr. 30-án öngyilkos lett.
Churchill, Winston: Angol konzervatív politikus, író. Részt vett az
angol-búr háborúban. Az első világháborúban az Admiralitás első lordja. A
bolsevizmus elszánt ellensége. 1940 májusában őt nevezik ki Anglia
miniszterelnökévé. Későbbi írói munkásságáért Nobel-díjat kapott.
de Gaulle, Charles: Francia katona, politikusa Francia Köztársaság 18. elnöke. A II. világháborúban, a francia
nemzeti-függetlenségi ellenállás feltétlen híveként szervezte és irányította a
francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot
szimbolizálta.
Attlee, Clement: Brit
politikus. 1935 és 1955 között a Munkáspárt vezetője. 1940-től a háborús
kabinet tagja, 1942-től miniszterelnök-helyettes. 1945-ben pártja legyőzi a
konzervatívokat, a potsdami
konferencián „felváltja” Churchillt,
és 1951-ig ő a miniszterelnök, jobboldali reformista politikával.
Roosevelt, Franklin Delano: Amerikai politikus, az USA 32.
miniszterelnöke. 1928-tól New York kormányzója volt, majd 1932-ben demokrata
jelöltként miniszterelnök lett 1932-ben: ekkor New Deal nevű politikájával az
USA gazdasági válságból való kilábalását tűzte ki célul. Egymásután négyszer
választották miniszterelnökké, s a háború vége előtt 1945 áprilisában elhunyt.
Truman, Harry: Amerikai politikus, az USA 33. elnöke. Roosevelt halála
után folytatta annak gazdaságpolitikáját. Felelősséget vállalt a Japán elleni
atomtámadásért. Elnöksége a világháború utánra esik.
Mussolini, Benito: Tanító, olasz fasiszta politikus. 1900-1912 között
az Olasz Szocialista Párt tagja, majd 1921-ben létrehozta a Nemzeti Fasiszta
Pártot. 1922-ben olasz miniszterelnök lett. 1933 után folyamatosan közeledett a
náci Németországhoz, majd belesodorta Olaszországot a II. világháborúba.
1943-ban letartóztatták, ahonnan megszöktették, de 1945-ben megölték.
Sztálin, Joszip Visszarionovics Dzsugasvili: Szovjet kommunista politikus.
1917-23 között nemzetiségügyi főbiztos, majd 1924-től a SzKP főtitkára. A 30-as
években személyi kultusza mellett csak a terror nőtt jobban és a szegénység.
1935 után koncepciós perek sorozatával lefejezte a hadsereg vezérkarát és a
kommunista pártot is. Rendszerének több tízmillió áldozata van. 1953-ban halt
meg.
Horthy Miklós: Magyarország kormányzója 1920 és1944 között.
Szovjetellenesség és revízió jellemzi politikáját, melynek köszönhetően
Németország oldalán köt ki az ország a világháborúban. 1944-es kiugrási
kísérlet után lemondatják, majd Portugáliába menekült.
Kállay Miklós báró: Konzervatív magyar polgári politikus. 1921-29
között Szabolcs és Ung vármegye főispánja. 1935-ben visszavonult a politikai
közéletből, ám 1942-től miniszterelnökké nevezte ki. A németek mellett
folytatta az ország a harcot, de nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalásokat.
1944-ben a németek letartóztatták, majd Dachauba szállították.
Szálasi Ferenc: Magyar vezérkari tiszt, a magyarországi nyilaskeresztes
mozgalom vezetője. 1937-ben létrehozta a Magyar Nemzetszocialista Pártot.
Többször letartóztatták, ám az 1944-es német megszállás során politikai vezető
szerepre tett szert. 1944. októberében az ország miniszterelnöke lett. 1945-ben
elmenekült Németországba, de az amerikaiak kiadták Magyarországnak. 1946-ban
kivégezték.
Teleki Pál gróf: Polgári politikus, egyetemi tanár, miniszterelnök. Első
elnöksége 1920-21 közé esett, majd a Magyar Királyi Térképészeti Intézet
vezetője, a 30-as években főcserkész. Politikáját a konzervativizmus és az
angol-szász politika iránti elkötelezettség jellemezte. 1939-ben ismét
miniszterelnökké nevezik ki. 1941 áprilisában a jugoszláv támadás tervét
ellenezve öngyilkos lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése