"A legszebb asszonynak"

Héra-fej

Tündareosz spártai király palotája körül hatalmas tömeg sereglett össze az örömünnepen. A király bejelentette: ezen a napon választ férjet leánya, He­lené számára. A görög uralkodók mind­egyike szívesen venné feleségül Helenét, a világ leg­szebb leányát, s ez nem kis aggodalommal töltötte el Tündareoszt: bármelyiküket választja is Helené, a többiek féltékenyek lesznek a szerencsés vőlegényre, s ez vitákhoz, sőt háborúkhoz vezethet! Szerencsére az összegyűlt királyok egyike, Ithaka uralkodója, a leleményes Odüsszeusz megértette Tündareosz ag­godalmát. Odalépett hozzá, bemutatkozott, és így szólt:

- Királyom, szólítsd föl Helené valamennyi kérő­jét eskütételre, amelyben megfogadja, hogy minden körülmények között megvédi azt, akit leányod férjéül választ.

Tündareosz megfogadta a tanácsot. A palota leg­nagyobb termében gyülekező királyok az ünnepélyes szertartáson sorban letették az esküt. Ekkor, kezében virágkoszorút tartva, belépett a terembe a gyönyörű Helené. Megállt minden kérője előtt, alaposan szem­ügyre vette őket, aztán hirtelen Menelaoszhoz lépett, aki valamennyi akháj között a leggazdagabb volt, s az ő fejére helyezte a koszorút. Menelaosz lett az, aki megis­merhette a boldogságot Helené oldalán, s Tündareosz halála után reá szállt Spárta trónja.

Miközben az irigyelt Menelaosz Spárta fölött uralko­dott, messze onnan, az Ida hegyén, fiatal pásztor merült álmaiba. Nemsokára vissza kell térnie szülei szegényes viskójába. Azonban Parisz Alexandrosz, mert így hívták az ifjút, nem olyan volt, mint a többi juhász. Még maga sem sejtette születése titkát. Igazi szülei nem szegény pásztorok voltak, hanem Priamosz és Hekabé, Kisázsia leggazdagabb és leghatalmasabb városának, Trójának királya és királynéja. Amikor Parisz megszületett, He­kabé azt álmodta, egy fészekalja tekergőző, sziszegő és lángoló kígyónak adott életet. Az álomfejtők egybe­hangzóan kinyilvánították, hogy a gyermek pusztulást fog hozni családjára és városára, Trójára. Priamosz úgy határozott, Pariszt ki kell tenni az Ida hegyére, hadd falják föl a vadállatok. Anyamedve talált rá a csecsemő­re, s szoptatni kezdte. Egy pásztornak föltűnt az állat különös viselkedése. Követte a medvét, fölfedezte a gyermeket, magához vette, és sajátjaként fölnevelte.

Boticelli: Aphrodité (részlet)

Ugyanazon a napon, amikor Parisz az Ida hegyén álmodozott, Zeusz lakomára hívta az isteneket. Csak egyet nem, Eriszt, a viszály istennőjét, mert el akarta kerülni a vég nélküli vitákat, amelyek mindenütt föllob­bantak, ahol ő megjelent. A sértett Erisz bosszút forralt: aranyalmát gurított észrevétlenül a lakomázók közé. Zeusz megragadta a becses gyümölcsöt, s felolvasta a rávésett szavakat: „ A legszebb asszonynak". Nyomban hatalmas lárma keletkezett. Mindegyik istennő magá­nak követelte a díjat. Az Olümposz ura lecsapott villá­mával, s kijelentette, csak három istennő méltó meg­mérkőzni a díjért: Aphrodité, a szerelem, Athéné, a bölcsesség istennője, és természetesen saját felesége, Héra, akit nem mert megbántani. Már csak bíró hiány­zott, de Zeusznak nem akaródzott elvállalni ezt a tisztet, hiszen akkor biztosan magára haragított volna két isten­nőt. Átadta az aranyalmát hírnökének, Hermésznek, s meghagyta neki, vezesse a három istennőt Pariszhoz, a halandó férfiak legszebbikéhez. Döntse el ő, kié legyen az elsőség.

Párisz ítélete

Parisz igen meglepődött, amikor a négy istenség meg­jelent előtte. De még inkább elcsodálkozott, meghallva, milyen szerepet bíztak rá az égiek. Szerencsétlen pász­tor azt sem tudta, melyikre nézzen; sosem látott még ilyen gyönyörű teremtményeket! Héra gazdagságot és hatalmat ígért neki, Athéné tudományokkal és bölcses­séggel akarta megajándékozni. Aphrodité pedig Helené - a legszebb asszony - szerelmével kecsegtette. Parisz Aphroditének nyújtotta az almát, aki köszönetképpen felfedte az ifjú előtt királyi származásának titkát. Az istenek eltűntek, és a fiatal pásztor nem is sejtette, hogy választásával két félelmetes istennő, Héra és Athéné haragját vívta ki maga ellen.

Sandro Boticelli: Pallasz Athéné és a kentaur

Kis idő múltán versenyjátékokat rendeztek Trójában. Parisz is részt vett a viadalon, s erős termetének köszön­hetően könnyedén megnyert minden versenyszámot. Priamosz király győztesként fogadta, s megkoszorúzta. Az ifjú ekkor felmutatta azt a ruhácskát, amiben annak idején kitették az erdőbe. A király, a gyászos jóslatról megfeledkezve, elismerte fiának. Parisz nemsokára az agg Priamosz kedvencévé vált, és a legbonyolultabb kérdések megoldását is rá bízta. Egy alkalommal Hel­laszba küldte, ahol fogadták Menelaosz palotájában is. A király éppen nem tartózkodott otthon, ezért Helené, a felesége köszöntötte a vendéget. És Aphrodité mester­kedése nyomán Helené és Parisz hamarosan egymásba szeretett. Helené elhagyta férjét, s szerelmével elhajó­zott Trójába. Amikor Menelaosz hazatért, s fölfedezte felesége szökését, szörnyű haragra lobbant, és hadat üzent Trójának.

[In: Alain Quesnel - Jean Torton: Görögök. Mítoszok és legendák. Gulliver Könyvkiadó, s. l., 1992. 27-28. o.] 
A történet bővebb verziója itt olvasható: Párisz ítélete.