Buda eliberata 1686

Ünneplés - pusztulás - újjáépítés

Buda a 17. század végén

Buda visszavívása világtörténelmi jelentőségű esemény. 1686 őszén Róma, Amszterdam, Bécs, Párizs, Madrid, Velence tűzijátékok, nép­ünnepélyek, hálaadó körmenetek színtere. Ágyúdörgés, harangzúgás tudatta, és képújságok meg röplap­árusok hirdették, hogy Buda, a ma­gyar királyok egykori székhelye fel­szabadult a másfél évszázados török uralom alól.

Egész Európa ünnepelt és joggal, hiszen mindaz, ami 1683-1686 kö­zött Bécstől Budáig, Velencétől Lengyelországig történt, a világ nemzetközi győzelme volt. Ugyan­akkor névtelen tömegek - lengyel, osztrák, magyar, cseh, olasz, bran­denburgi, francia, szász, spanyol, német, orosz, svéd, rác, svájci és an­gol katonák - harcoltak a csatatere­ken, és maradtak holtan a várfalak alatt.

A Magyar Királyság és Erdély la­kossága áldozott azonban a legtöb­bet munkában, pénzben, javakban, életben, emberi megpróbáltatások­ban.

Lotharingiai Károly

Buda felszabadulásáról a mérhe­tetlen pusztulás, az ártatlanok értel­metlen szenvedéseinek képei maradtak fenn. Buda civil lakosságának nagyobbik része, rengeteg férfi, nő és gyermek rekedt az ostromlott vár­ban. Közülük sokan már a hadmű­veletek alatt a fegyverek áldozatául estek. Noha Lotharingiai Károly már az utolsó roham előtt kiadta a védel­mi parancsot a fogságba esett zsidók összegyűjtésére és szabadon bocsá­tására, szeptember 2-án a roham al­kalmával a zsinagógában védelmet keresők közül a harcoló katonák összesen 72 férfit, nőt és gyereket hánytak kardélre.

A fővezérek a katonaságnak sza­bad rablást engedtek Budán. Tisztek és közvitézek egymással versengve prédálták végig az üszkös és romos lakóházakat, kutattak kincsek után a falak között, és gyűjtötték nagy vált­ságdíj reményében-válogatás nélkül - a foglyokat. Közben tűz ütött ki, s a rommá lőtt Buda több napig égett.

Európát százával árasztották el tudósítások a győztesek borzalmas kegyetlenkedéséről. Egy berlini he­tilap tudósítója szerint „a foglyokat két részre osztották, az öregeket és sebesülteket, férfiakat úgy mint a nőket levagdalták és a Dunába dob­ták". A török katonákkal együtt igen sok civil, örmény, rác, különböző vallású szőlőkapás, kereskedő és iparos sorsa veszett ködbe a hadi­foglyok tízezreit elnyelő emberpia­cokon.

Buda ostroma

Az iszonyatos háború tengernyi áldozatot követelt. Ki tudná meg­mondani, hány nemzet fiai, hányan lelték halálukat Buda kövei alatt?

A visszavívott Buda pusztulása ál­talános megdöbbenést keltett. A magyar királyok egykori székhelye, úgy látszik, nincs többé - „az felső város, azon Mátyás király vára is épen mind elromlott és összeégett” - írja az ostrom után Pest parancsnokává kinevezett gróf Koháry Ist­ván.

Buda üszkös romjai között Mar­sigh hadmérnök szedegette össze, ami még menthető, könyvek, régi okmányok, iratok, s a királyi palota pincéjében néhány corvina. Bécsbe szállítottak minden értéket, ami még megmaradt.

Buda első parancsnoka, Beck ge­nerális csak arra kapott parancsot, hogy katonai erődítményt létesítsen az egykori székváros helyén. A Habsburg Birodalomhoz fegyverrel csatolt Magyarországnak miért is lenne külön fővárosa?

Akik átvészelték az ostromot, mégis messzibbre tekintettek. Ki­mentek a szőlőkbe, és a letarolt tőkék között összeszedték a megmaradt szőlőszemeket. Kereskedők jöttek és megtelepedtek, kézművesek foglal­tak házhelyeket, semmibe véve a szi­gorú rendelkezéseket.

Buda eliberata

Megindult az élet, megszületik az első gyerek, megépül az első ház, s Esterházy nádor tervet dolgoz ki Buda újjáépítéséről. A főméltóságviselők sorra itt vesznek palotát. Az érsek, Széchenyi György pedig alapítványt létesít akadémiára, rok­kant katonák otthonára. Működni kezdenek az első iskolák. 1687-ben már Pesten és Budán bírót választa­nak. Csendesen megindult egy „másik hadművelet" Magyarország vissza­foglalásáért.

[in: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv általános iskola 6. osztálya számára. Korona Kiadó, Bp., 1994. 2008-209. o.]