Két forrás arról, hogyan gondolkodtak március 15-éről 1849-ben:
1.
"Mennyi változás egy rövid év alatt! Mily nevezetes egy gondolkodni szerető ember előtt! […] Azt mondták a demagógok [népámítók], hogy a haza felviruland, s a polgárháború a legszebb városokat, legdúsabb falvakat halomba dönté; hogy a haza boldog lesz, s az elámított, félrevezetett fiak testvéreik keze alatt ezrenkint hulltak el; hogy Európa bámulatát magára vonandja, s Európa szánalma közt legszebb álmai mehiúsultak."
2.
"Martius 15-dike 1848-ban, és martius 15-dike 1849-ben! Mily óriási köz választ el benneteket egymástól! […] Azóta sokat, fölötte sokat valánk kénytelenek szenvedni; csak hogy e kínos év fölötte sok tanulságot is adott a magyarnak. […] Csak egyet nem tudott megtanulni a magyar, a csüggedést. Igen, mi nyílt homlokkal s derült lélekkel nézünk a jövőbe most is, mert nem hisszük, nem hihetjük, hogy az igazságos isten gazlelkű elleneink homlokára tűzze a diadal babérát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése