Kiegyezem hiveimmel: szabadelvü
programmal lépek föl, de minden községben hangsulyozom, hogy - kikötéssel.
Meggyőződésem ellen nem szavazok, ha megválasztanak. Hogy megválasztanak-e? A
többség -"több, mint bizonyos". "Mindössze 3000 forint" az
alkotmányos költség. Csudálatosképpen, majd minden jelöltet ezzel a summával
biztatják a kortesei: csak 3000 forint, csak... A Székely Tündérország
szétosztását mosolyogva fujják le. Első pillanatban látják, hogy naiv ember
került a karmaik közé - s jól látják. Általában, az intelligenciának, ha
romlott is a lelke, a szeme igen jó. Az ellenjelölt szélsőbali, maga is székely
fiu, piros pozsgás arcu, megtermett legény, különösen a fejérnépek körében igen
népszerü. Az asszonyokat táncoltatja, a maszatos gyermekeket tisztára csókolja
- erre is, arra is képtelen vagyok. De mellettem a hivatalos hatalom. A
főszolgabiró, rettegett, gyülölt ember: oldalán járom be a kerületet. Ugy
érzem, hogy szégyenpadon ülök reggeltől estelig. Alig járunk be két-három
falut, a három ezer forint ugy eltünik, mintha föld nyelte volna el. Senki sem
kérdi: akarom-e, nem-e, minden falu kocsmája az enyém, ott szabadon ehetnek,
ihatnak az emberek: választó, nem választó, mindegy. Kinek jutott eszébe, kinek
nem, valakinek eszébe jutott, hogy de szép volna, ha a székely falukban is
zenekarok alakulnának a nép fiaiból. Nosza, mint a ragadós betegség, terjed
faluról-falura a rezesbanda nyavalyája: minden faluban éktelen, össze-vissza
játszó rezes bandák fogadnak, két hétig éjjel-nappal nem fogyok ki a müélvezetből
- ezek majd mind beadják a számlát a választás előtt és - után. Félénken
célozgatok szegénységemre, de a kortesek szemem közé nevetnek.…
Benézek a megye székvárosába: nevemet
hirdető plakátok a falakon. Ki rendelte? Tudom is én. Nem is kérdezem. A város
urai ebédet adnak tiszteletemre, holott nem vagyok a jelöltjük. Pohárköszöntő
után pohárköszöntő, mind engem magasztal. Könnyekig meg vagyok hatva,
búcsuzáskor a cigánynak egy marék bankót dobok - a választás után átadott
számlában ez az ebéd is ott ragyog.
Dombháza is a kerületemhez tartozik, ama
Dombháza, ahol éppen tiz esztendeje "kicsi legátus" valék. Áll még
János ur háza, most már nagyságos ur, nem tekintetes, mert három esztendeig ő
is hüségesen szavazott az országházában. Huszezer forint volt a mandátuma. ...
És áll a pálinka-masina is, sőt dupla erővel dolgozik, mert minden reggel
hordják a választóim a szeszt: minden választó egy kupát. Senki sem kéri
hozzájárulásomat: a választás után megkapom a számlát. …
Szegény édesanyám éjjel-nappal süti a
kenyeret, szekérszámra hordják be a választás székhelyére: - Istenem, istenem,
sóhajtoz az öregasszony - elevenen megnyuzzák a fiamat!
A nép, az Istenadta nép, két álló hétig
nem dolgozik, eszik, iszik, fejenkint 5 pengő forintot kap, - nem is volna sok,
hisz ötszáz szavazat már nagy többséget jelent. A nagy summák láthatatlan
kezeken tünnek el. "Romlott intelligencia, tudatlan nép!"... S im,
enyém a többség: markos legények vállukra emelve hordoznak meg a szolgabiró
udvarán, végre letesznek s - tartják markukat. Ketten vittek, s tizen is
jelentkeznek: - én is vittem, én is! Jaj de szivembe nyilallik vérem
elfajulása! De ugy kell nekem, minek akartam a hon atyja lenni.
Este vacsora. Szemem-szájam eláll:
templomnál tágasabb deszkaépületbe vezetnek, végtelen hosszu asztalok,
három-négy sorban férfiak, nők, gyermekek az asztal körül, a földön: ezek mind
az én zsebemre vacsoráznak. Ki épittette ezt a szörnyü nagy alkotmányt? Csupa
uj deszka. Nem tudom, de én fogom fizetni. Ki rendelte a vége-hossza-nincs
vacsorát? Nem tudom, de én fogom fizetni. Hány székely Tündérországot kell majd
irnom, hogy csak ezt az éktelen alkotmányt s ezt a vacsorát kifizessem?
... Fő, hogy a szabadelvü-párt óriási
diadalt arat Háromszék vármegyében. Mind a hét kerület szabadelvüpárti
képviselőt küld az országházába. Köztük van Mikszáth, a "nagy palóc"…
Mindössze százhusz választója van Berecknek: ebből hetvenet Neumann Ármin
megvesz szabott áron - máig is rejtély előttem, mi szüksége volt Komócsyra.
… Idáig három esztendős volt az
országgyülési ciklus, mostantól, 1887-től kezdve öt esztendős. Még napidijat
fizetnek a honatyának: 5 forint 25 krajcár a napidij. Amely hónapban nincs országgyülés,
nincs napidij. Öt esztendő napidija sem elég, hogy az alkotmányos költség
megtérüljön: kerek tizenötezer pengő forint ez - egy krajcárral sem kevesebb.
A legképtelenebb számlákat szónélkül
fizetem, mert, öreg szüléimről, testvéreimről nem beszélve, minden faluban van
vérbeli atyámfia; nem szabad engednem, hogy utána kiabálják szüleimnek: szép
fiatok van! A testvéreimnek: szép testvéretek van! Az atyámfiainak: szép
atyátokfia van! Nekem e földben a gyökerem, nem téphetem ki, nem bucsuzhatom el
sohaviszontnemlátásra, mint messziről jött honatya-társaim, akik ma itt, holnap
ott vesznek meg egy kerületet. S mert a számolás volt mindég leggyengébb
oldalam, "pontosan" kiszámitom, hogy öt esztendő alatt
"ledöglesztem" a 12 ezer pengő forintot a napidijakból. A "véremből
való vér, a csontomból való csont, a husomból való hus" véreim hadd
maradjanak abban a boldog hitben, hogy ezt a kis költséget lájbija zsebéből
fizeti ki az apósom, nekem pedig maradjon meg a büszke tudat: önzetlenül
szolgálom a hazát.
***
..Kerületet cserélek Bartha Miklóssal, az
én igazi kerületemben bontom ki a zászlót. Abban, amelyhez az én kis falum is
tartozik. Sok száz Szózattal és ötezer pengő forinttal indulok a csatába. Ebből
négyezer a párté. Ha győzök, visszafizetem, ha nem győzök, soha senki nem
keresi rajtam. Nem kérnek irást a pénzről - elég az adott szó. ("A székely
ember szava - kontraktus": igy volt ez hajdanában. Vajjon igy van-e most
is?)…
És most kezdődik a faluzás. Szülőfalumé
az elsőség. Itt minden lélek az enyém. … Szinte ríva fakadok, oly fáradt, oly
álmos vagyok. Hol Isten szabad ege alatt, hol zsufolt, fojtó meleg
helyiségekben szidom a kormányt, száz meg száz kéz kapaszkodik kezembe
reggeltől estig. …Ugyanekkor egyszerre három ember panaszolta a baját - ó,
istenem, ha bár egy szavukat érteném! …
Itt-ott sikerül megrikatnom az -
asszonyokat, csókolják kezemet, ruhámat, de a vég: mit fizet az úr. Kisül, hogy
szegények, a szivük majd megszakad, de ingyen nem szavazhatnak, mert a másik úr
ennyit meg ennyit igért fejenként. De, mert a kormány ellen szózatolok, tőlem
kevesebbel is beérik.
… Felvirrad a nagy nap, özönlik a nép a
falu két végén befelé, azaz, hogy csak az egyik végén, csendőrök állanak
sorfalat Rika erdeje felől. A sorfal előtt a szolgabiró, megállásra parancsolja
az erdővidékieket. Ezek az én választóim, sokszáz ember, ellenjelöltemnek csak
egy maroknyi jut. A réten kell elhelyezkedniök a szekereknek, le kell szállani
az én szavazóimnak, szekéren, szánon csak az a maroknyi csapat jöhet. …
Ugyanezt cselekszi a falu másik végén a főszolgabiró, itt is gyalogszerrel
jönnek be az én hiveim, de már hosszu szekérsor vonul be, s ezek a szekerek az
ellenjelölt hiveit hozzák. …Nagy kerek udvarban gomolyognak a hiveim, a
kortesek népszámlálást rögtönöznek: kitünik, hogy, ha utolsó emberig bejött
minden szavazó, kétszázfőnyi a többségem. A kapu előtt markos legények állnak
istrázsát: hiába ólálkodnak a "farkasok", a nyáj közé be nem eresztik
őket. De tél van, négy órakor már sötétedik, a "farkasok" rávetik
magukat a szavazni mendegélő nyájra. Könnyü a dolguk, mert a katonák és
csendőrök szembe menetelnek a nyájjal, a nyáj az ut két szélére szorul,
körülfogják, pénzt mutogatnak, sok pénzt - és a nyáj jámborul mendegél a
farkasok után. A népiskola egyik termében folyik a szavazás, az én elfogdosott
nyájamat beterelik a másik terembe. Sötét estére megtelik az "akol",
egyszerre eresztik be s szavaztatják le ellenem. …Felháborodva jelentik nekem a
gyalázatosságot, de én csak mosolygok ezen: igy van ez széles ez országban. Igy
van, igy.
…a farkasok nyolcvan főnyi többséget
ragadoznak össze. Nincs már itt egyéb dolgom: bundába göngyölgetem édesapámat,
felsegitem a szánra s üzenem édesanyámnak: ne sirjon, holnap estére otthon
leszek. …Különösen jól esik, hogy jóval kevesebb pénzzel hozták be az elrablott
többséget, mint öt év előtt, amikor a szolgabiró oldalán jártam be a kerületet.
…S ha pénzért szavaznak az urak, kivánható-e, hogy földhözragadt szegény
emberek, kik hónapszámra nem látnak egy ötösbankót - ingyen szavazzanak?
…
Még ugrál néhány százas a tárcámban,
hálókocsira váltok jegyei. Itt hoz a sors össze két emberrel: Bánffy Dezső az
egyik, Boér Elek a másik. Amaz még főispán, de hivják Pestre, hogy vállalja a
Házelnökséget, emez Erdély kinevezetlen gubernátora: tőle függ, ki kap
mameluk-mandátumot Erdélyben, ki nem.
- Á! Megbuktunk? Megbuktunk? - integet
messziről nagy kárörömmel.
- Meg.
- Ugy kell neked, mért hagytál el
minket! - s nagyot csap a combjára széles jó kedvében. És ugy kacag, olyan
lelkiből kacag.
Nem, nem, ez az ember nem érzi, hogy még
egy-két esztendeje van hátra: szörnyü halálnak halálával hal meg.
Szót szó követ, elmesélem, mit müveltek
a szolgabirák.
- Ilyennek kellene lenni minden
szolgabirónak!- kiált fel lelkesen Bánffy Dezső.
Feladat:
Készíts összefüggő, esszészerű elemzést Benedek Elek választást leíró szövegéről, bemutatva a dualizmus kori választási rendszer visszásságait is! A fogalmazásod az alábbi kérdések segítségével írd meg!
- Milyen hangvételű Benedek Elek leírása?
- Milyen eszközökkel zajlik a szavazók megnyerése, a korteskedés?
- Miből történik ennek finanszírozása?
- Demokratikusnak tekinthető-e a dualizmus kori választási rendszer? Miért?
- Mi jellemzi Benedek Elek választókörzetét?
Források: