Babiloniakról

Babiloni szokások

Ami pedig a ruházatukat illeti, lenből készült, bokáig érő khitónt [bő, redős inget], felette pedig gyapjúruhát viselnek, s efölé még egy kis köpönyeget terítenek. Lábbelijük helyben készül, és hasonlít a görögök sarujához. Hajukat hosszúra növesztik, és szalagokkal fűzik át, s egész testüket illatszerekkel kenik be. Mindenkinek van pecsétgyűrűje és faragott botja, s minden bot végén alma, rózsa, liliom, sas vagy valami ilyesféle van kifaragva, olyan botot nem szokás hordani, amelyiket nem díszíti faragás. Ilyen hát a ruházkodásuk. [...]
Bölcs szokásuk, hogy mivel orvosaik nincsenek, a betegeket kiviszik a piactérre. Itt aztán az emberek odamennek hozzájuk és tanácsokat adnak, miképp gyógyulhatnának meg, akár, mert maguk szenvedtek a betegségben, akár, mert mástól hallottak róla, akit ilyen kór gyötört. Elmondják, hogy ők hogyan gyógyultak ki a betegségből, vagy mit hallottak mások gyógyulásáról. A beteg mellett szó nélkül egyetlen ember sem haladhat el, meg kell kérdeznie, hogy mi a baja. Halottaikat mézzel bekenve temetik el, s gyászszertartásuk hasonlít az egyiptomiakéhoz.

(Hérodotosz: A görög-perzsa háború I. 195., 197-198.)

Újévi ünnepség Babilonban

Az ünnepet az ország minden részében megülték, a legfontosabb események azonban a fővárosban zajlottak. Az ünnep kezdete előtt az ország különböző városaiból istenszobrokat hoztak Babilonba, és ezeket a főtemplomban helyezték el. Ők alkották Marduk isten kíséretét. Az ünnep napjaiban a város tele volt emberekkel, nyüzsgéssel, zenével, lármával.

Az ünnepi események Marduk templomában és a toronytemplomban zajlottak. A főszereplő Marduk isten szobra volt, amelyet ez alkalommal különleges pompával felöltöztettek, és drágakövekkel díszítettek.

Az ünnepség kezdetén a papok több napon át étel- és italáldozatot mutattak be az isteneknek. Ezután bevezették a templomba a királyt, aki hatalmának jelvényeit az istenszobor elé helyezte. Miután beszámolt az istennek az eltelt év eseményeiről, be kellett vallania, milyen hibákat követett el a kormányzásban. A főpap ekkor az isten helyett arcul legyintette, fülét megrángatta, és figyelmeztette, hogy gondosan tegyen eleget minden vallási kötelezettségének. Ezután a király ismét felékesítette magát hatalmi jelvényeivel, majd a templomudvarban a főpappal együtt fehér bikát áldozott Marduknak.

A tulajdonképpeni népünnepély a tizedik napon kezdődött, amikor a király megfogta Marduk isten kezét, és arra kérte, hogy álljon fel. Ezzel erősítették meg hivatalában a királyt. Marduk ekkor egész kíséretével együtt útra kelt: szobrát hajóra tették, s az Eufráteszen felfelé hajózva elhagyták a várost.

Az ünnepséget ezután a várostól északra fekvő „újévi ünnepek házában" folytatták. Az ünnepség befejeztével az istenek diadalmenetben tértek vissza Babilonba. Hatalmas tömeg kísérte zenével és tánccal a kocsit, és általános öröm uralkodott. A felvonulók az Istár-kaputól a palota magas falai mellett Marduk isten templomáig vonultak.

Az ünnepséget évszázadokon át mindig az ősi hagyományok szerint tartották meg.