Mi a felvilágosodás?

A felvilágosodás a 17-18. század meghatározó eszmerendszere a gondolkodók körében. Egy korabeli német filozófus ezt így foglalja össze:

A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! [latin: Merj gondolkodni!] Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata. [...] A felvilágosodáshoz azonban semmi egyéb nem kell, csak szabadság, annak is a legártalmatlanabb formája: nevezetesen az ész minden kérésben való nyilvános használatának szabadsága.

[Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás?, 1784]

A felvilágosodás maga után vonta a politikáról, az ország kormányzásáról való újszerű gondolkodást. Az angol John Locke [Dzson Lák] a következőket írta polgári kormányzatról:

Az emberek [...] teljesen egyenlőnek és szabadnak születtek. Minden embernek megvan a joga, hogy békésen, zavartalanul éljen mindazon jogokkal, melyeket a természeti törvény neki nyújt. A természet nemcsak arra ad jogot, hogy megvédje javait, azaz életét, szabadságát és vagyonát a mások jogtalansága vagy merénylete ellen, hanem arra is, hogy ítéljen és meg is büntesse azokat, akik a természeti törvényt megsértik. [...] A magánbíráskodás megszűnésével a szuverenitás [önrendelkezés] az államra száll át. Törvényeket fognak hozni. Másrészt a közösség megbíz egyeseket a törvények végrehajtásával. Ezek az emberek megszüntetik a polgárok közt felmerülő ellentéteket, és a törvényben megszabott büntetéssel sújtják azokat, akik a társadalom egésze vagy annak egyes tagjai ellen vétenek.

[...] A polgári társadalom célja ugyanis az, hogy megszüntesse a természetes állapottal járó azon kellemetlenségeket, melyek az önbíráskodásból származnak.

[John Locke: Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról, 1690.]

De Franciaországban sem gondolkodtak másként. Montesquieu [Monteskiő] így vélekedett a törvények szelleméről:

Az állampolgár részéről a politikai szabadság azt a lelki nyugalmat jelenti, amely abból a véleményből származik, melyet ki-ki saját biztonsága felől táplál. És ahhoz, hogy ez a szabadság meglegyen, olyan kormányzat szükséges, amely alatt az egyik állampolgárnak sem kell egy másik állampolgártól félnie.

Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani.

Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincsen elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna. Ha a bírói hatalom a végrehajtó hatalomhoz lenne kapcsolva, a bírónak elnyomó hatalma lenne.

[...]

Minthogy szabad államban minden szabad lelkű ember maga kell hogy kormányozza magát, következésképpen a nép egészét kell hogy illesse a törvényhozó hatalom. Minthogy azonban ez nagy államokban keresztülvihetetlen, és kis államokban is sok hátránnyal jár, a népnek a maga képviselői útján kell megtennie mindazt, amit maga nem tud megtenni.

[Montesquieu: A törvények szelleméről, 1748.]

Kérdések:

1. Kant szerint a felvilágosodás előtt miként gondolkodtak a emberek? Milyen kiutat kínál ebből?

2. Mit jelent Locke szerint az emberek egyenlősége és szabadsága? Milyen jogokkal jár ez?

3. Montesquieu szerint miért van szüksége az embereknek szabadságra?

[A feladatok és a források a Doba-Eszterág-Kojanitz: Történelem III. Újkor c. forrásgyűjteményből]