Odüsszeusz Ithakában

Odüsszeusz és a szirének

Odüsszeusz szíve összeszorult, amikor húsz esztendei távollét után újra Ithaka földjé­re lépett. Fiatal pásztor képében védelme­zője, Athéné fogadta. Az istennő elmond­ta neki, hogy népe, családja halottnak hi­szi. Ezért kérők serege ostromolja Pénelopét, a kezére pályáznak, hogy elfoglalhassák Odüsszeusz trónját. Be­költöztek a palotába, s úgy élnek ott, mintha csak otthon lennének. Pénelopénak eddig csel segítségével sikerült elkerülnie a házasságot. Megígérte kérőinek, hogy akkor jelenti be, kit választott, ha befejezte annak a szőnyegnek a szövését, amibe belekezdett. Csakhogy amit nap­közben szőtt, éjjelente titkon felfejtette. Az istennő azt is elmondta Odüsszeusznak, hogy fia, Télemakhosz apja keresésére indult.

Odüsszeuszt vén koldussá változtatta Athéné, s Eumaiosz kondáshoz küldte. Odüsszeusz itt töltött néhány napot, amíg Athéné megkereste Télemakhoszt, és apjához vezette. Odüsszeuszt fölkavarta a találkozás: csecsemőt hagyott otthon, s most érett ifjút tart karjaiban. Apa és fia haditervet eszelt ki, majd Télemakhosz visszatért a palotába.

Másnap reggel Odüsszeusz maga is a palotába tartott. Vén kutya feküdt az épület udvarán. A koldus közeled­tére fölemelte fejét, és szaglászni kezdett. Az ismerős illatot húsz év sem feledtette vele. Argosz fölismerte réges-rég nem látott gazdáját. Az öröm túlságosan nagy volt a hűséges állatnak: holtan esett össze az udvaron. Odüsszeusz letörölte az arcán végigcsorduló könny­cseppet, s belépett a palotába. A nagyteremben lakomá­zó, mulatozó kérők gúnyolni, sértegetni kezdték a kol­dust. Odüsszeusz még akkor is leplezte haragját, amikor az egyik ifjú megütötte. Saját házában némán tűrte a szitkokat.

Eurükleia, egykori dajkája sietett hozzá, hogy meg­mossa a lábát, ahogy azt a vendéglátás szabálya előírta. A dajka egy régi sebhelyről felismer­te királyát, de mielőtt megszólalt volna, Odüsszeusz hallgatásra intette. A kol­dusnak öltözött király hajnalban Pé­nelopé zokogására, és részeg kiálto­zásra ébredt. A kérők Télemakhosz meggyilkolását tervezték. Rájöttek, hogy az asszony becsapta őket, s kény­szeríteni akarták, hogy nyomban válasszon közülük férjet.

A trónteremben gyűltek össze. Péne­lopé kijelentette, csak olyan férfihoz megy feleségül, aki Odüsszeuszhoz fog­ható. Versenyt javasolt a kérőknek. An­nak nyújtja kezét, aki képes felajzani férje íját, s keresztüllő nyílvesszejével tizenkét fejsze fokán. Bárhogy igyekeztek azonban a kérők, nem tudták teljesíteni a feladatot. Még az íjat sem tudták kifeszíteni. Ekkor megszólalt a visszataszító külsejű, rongyokba öltözött koldus, és kérte, hadd tehessen ő is próbát. A kérők hatalmas nevetés közt gúnyolták-csúfolták a szegény csavar­gót. Odüsszeusz fel sem vette a szidalmakat, megra­gadta az íjat, könnyűszerrel felajzotta, és már lőtt is. A nyílvessző könnyedén átröppent a tizenkét fejsze fokán. A gúnykacajt döbbent csend váltotta fel.

Polüfémosz küklopsz megvakítása

Odüsszeusz ekkor levetette magáról ócska gúnyáját, és visszanyerte igazi külsejét. Télemakhosz és Eumaiosz, kezükben dárdákkal, odaléptek mellé. Tomboló vihar száguldott végig Ithakán, amidőn Odüsszeusz és fia halálra nyilazta a kérőket.

Pénelopé azonban bizalmatlan maradt. Nem ismerte föl Odüsszeuszt, húsz esztendeje nem látott urát. Az idegenben még mindig csak a koldust látta. Megparancsolta a szolgáknak, hogy vigyék át a király ágyát a nagyterembe, s ott ágyazzanak meg neki. Haragra gerjedt Odüsszeusz. Ezt az ágyat ő készítette a saját kezével, nem szedheti szét senki!

- De hát nem is tudják elmozdítani az ágyat - je­gyezte meg -, hiszen egyik lábát egy olyan olajfa­tönkből faragtam, amelynek a gyökerei még mindig a földben vannak.

Ezt a titkot csak Pénelopé és a férje ismerte, így az asszony elhitte végre, hogy Odüsszeusz áll előtte. A férfi boldog volt, hogy felesége hű maradt hozzá, és hogy fia ilyen bátran viselkedett. Rövid pihenő után újból kezébe vette a sziget fölötti uralmat, s Ithakán végre beköszöntött a nyu­galom és a jólét. Ettől kezdve Odüsszeusz, Pénelopé és Télemakhosz bol­dogan és békében éltek.