 |
| Nagy Sándor legismertebb ábrázolása - mozaikkép az isszoszi csatáról |
Alexandrosz külső megjelenését leginkább Lüszipposz szobrairól
ismerjük; ő volt az egyetlen művész, akit Alexandrosz méltónak tartott rá, hogy
megmintázza, mert Lüszipposz fejezte ki legtalálóbban az utódaitól és barátaitól
később annyit utánzott sajátosságait: nyakának tartását, ahogy kissé balra
hajtotta, és szemének olvatag tekintetét. … Mint mondják, Alexandrosz bőre világos
színű volt, s ez a világos szín a mellén és az arcán vörösesbe ment át….
Már
gyermekkorában kitűnt önuralmával, mert hevesvérűsége és szenvedélyessége ellenére
is érzéketlennek mutatkozott a testi gyönyörök iránt, egyébként viszont korát
meghaladó mértékben becsvágyó volt.
Amikor Alexandrosz tudomást szerzett róla, hogy Philipposz
valami híres várost elfoglalt, vagy jelentős csatában győzött, nem örült a hírnek,
hanem így szólt kortársaihoz: „Fiúk, apám mindent elvesz előlem, és nem hagy
nekem lehetőséget, hogy veletek valami nagyot és dicsőt művelhessek.” …
Természetes hajlamot érzett a tudományok és az irodalom iránt.
Mivel pedig az Iliászt katonai útikönyvnek tartotta és nevezte,
magával vitte annak Arisztotelész magyarázataival kísért kiadását, …
és
tőrével együtt mindig a párnája alatt tartotta…
Mikor a görögök összegyülekeztek az Iszthmoszon, és úgy döntöttek,
hogy Alexandrosszal együtt háborút indítsanak a perzsák ellen, őt választották
meg a hadjáratra fővezérül. … Hadjáratáról meg akarta kérdezni az istent, és
elment Delphoiba; de véletlenül balszerencsés napon érkezett, amikor a törvény
tiltja a jóslást. Legelőször is magához rendelte hát a jósnőt, de az nemet
mondott, és mentségül a törvényre hivatkozott. Erre Alexandrosz maga ment el a jósnőért,
és erővel magával vonszolta a templomba. A jósnő végre engedett az erőszaknak, és
így szólt: „Győzhetetlen vagy, fiam!” Mikor Alexandrosz meghallotta ezeket a
szavakat, kijelentette, hogy most már nem kíván más jóslatot, mert azt a jósigét
kapta, amire szüksége volt.
A bort is kevésbé szerette a látszatnál, amely abból
keletkezett, hogy sok időt töltött nem annyira ivással, mint beszélgetéssel,
mert a serleg kiivása előtt mindig hosszasan beszélt, ha volt rá bőven szabad
ideje. Ha azonban dolga volt, sem a bor, sem az álom, sem a szórakozás, sem a
szerelem, sem a színház soha fel nem tartóztatta - nem úgy, mint más hadvezéreket.
Ezt bizonyítja élete is: bár nagyon rövid volt, sok nagy tettben bővelkedett.
Szabad idejében, mihelyt felkelt, áldozott az isteneknek, és ülve
megreggelizett, aztán a napot vadászattal, bíráskodással, katonai ügyek intézésével
vagy olvasással töltötte. Ha utazott, s útja nem volt sietős, gyakorolta magát
nyíllövésben, s a haladó szekérről való fel- és leugrálásban. Szórakozásképpen gyakran
vadászott rókára és madarakra…
Bár Alexandrosszal a társalgás és együttlét kellemesebb volt,
mint bármely más királlyal, mert modora nem volt híján a szeretetreméltóságnak,
ugyanakkor olyan elviselhetetlenül dicsekedett, akár egy közkatona, s méghozzá
nemcsak ő maga hetvenkedett, hanem hagyta, hogy hízelgői is kitombolják magukat...
[részlet: Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok - Alexandrosz élete, 4., 5. és 23. fejezetekből]
Nagy Sándorról az alábbi rajzfilmet is megtekinthetitek:
1/3
2/3
3/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése