Budavári sokadalom

Nagy vigalommal végbemenő, hétközi ünnepei voltak Budának a piacnapok, hét országra szóló sokadalmak az országos vásárok. Kétféle vásárt ismert a régi város: a hetipiacot s az országos vásárt. [...]

Buda a 15. században (Schedel-világkrónika színezett metszete)

Mindennapi kenyerét különös gonddal vigyázza a város. Megkülönböztetik a zsemlyét s a kenyerek kü­lönféle nemeit. Árulnak féldénáros kis zsemlyét is. A közönséges kenyeret a „közepes" sütőmesterek sü­tik, s padokon, a piac faasztalain árusítják. A szegé­nyebb nép eledele a fekete kenyér. Ezt - árán kívül - az is megkülönbözteti a finomabbtól, hogy nem árusí­tópadokon, hanem gyékényen, a földön kínálják. Való­ságos kasztjai ezek a kosztnak! Kenyerünk a kovászta­lan lepényből származik. Lepényt, kenyeret, zsemlyét, perecet egyaránt találunk a budai piacon, konyhán. [...] Ünnepi alkalmakkor a sütők jeles kalácsaikat is pi­acra vitték, a fonott, a kerekes, a tikmonyos [tojásos] kalácsnak már a neve is elegendő ahhoz, hogy gyom­runkat korgásra indítsa! A mesterek közt akad béles-, cipó-, mézeskalács-, ostya- és perecsütő egyaránt.

A húsról a mészárosok gondoskodnak. A mészárosok is céhben állnak, élükön két céhmesterrel. [ ...] A mé­szárosok céhmestereinek az a tiszte - és kötelessége -. hogy megvizsgálják a mészárszékeket: elegendő hús kerül-e a piacra. Ők ellenőrzik a kimért húsok mennyiségét. Azt is, nem romlott, nem borsókás-e a hús. [...] A vadhúsárusok portékája: szarvas, vaddisznó, nyúl, mókus, fácán, császármadár, nyírfajd, vadkacsa, különféle vízimadár, fogoly, fenyőrigó.

Halféléket maguk a dunai halászcéhek tagjai s másodkézi kofáik árusítanak. Halát a halász elevenen adja el. A romlott halat a város árkába vetik. [...]

A hat német s három magyar gyümölcsárus kofa almát, körtét, cseresznyét, meggyet, szamócát, zöldborsót, babot, mogyorót, cikóriát, dinnyét, uborkát, tököt zöldmandulát, somot, szilvát, diót, kökényt, őszibarackot árusít. Őszibarackot és szőlőt azonban csak a tanács külön engedélyével hozhatnak forgalomba. Bu­da bornak tartogatja szőlőjét! Barackját meg aligha nem égettbornak, pálinkának!

[...] Magában a várban kilenc tej- és tejtermék árusíthat sváb milimári és három magyar kofa – tejjel, sajttal, vajjal, túróval, tejszínnel, tejfellel és savóval árasztja el a budaiakat. Tojást is kapni náluk. A fűszerféléket - csakúgy, mint a posztókat s a patikaszereket - a nagykereskedők árulják, ők már nem a környék földműves árutermelői, nem is céhes iparosok, hanem a patríciátus tagjai. A sáfrány s a bors jár a fűszerek élén. Déligyümölcsök közül már a 15. század elején megtaláljuk a nálunk is meghonosodott fügét, man­dulát. Utóbb a város lakói szorgos fogyasztói a na­rancsnak. A gyömbér a borssal azonos árú, keresett fű­szer. A fűszerek sorában szó esik még a szegfűszegről, a szerecsendióról, kaporról, ánizsról. [...] Kerül a piacra gyanta és szurok is: az utóbbit guminak írják.

És lássuk most, miképpen vigadnak azok a régi városok. Kukkantsunk be egy középkori budai országos vásárra! Az országutakon- Óbuda, Felhévíz meg a Fehérvá­ri út felől jövet - már a városfalak alatt pokoli porfel­leg, óriási zsivajgás fogad. A Dunán is serénykednek a jenei és a pesti révészek. Ló vontatta bárkák, sajkák, ladikok, vitorlás, evezős gályák ontják az embert meg a portékát. A vár alatt nyihogó paripák, igás- meg há­taslovak, kolompoló, bőgő szarvasmarhák, röfögő disznók, bégető birkák. Ezek a városfalon kívül, az ál­latvásár terén cserélnek gazdát.

Bent, a vár piacterén, kereskedőházak földszinti boltjaiban yperni, dorni, aacheni posztók, luccai, bi­zánci selymek, tafoták, tabitok, felsővidéki és morva meg lengyel vásznak várják vevőiket. Amott bőrből varrt bocskorok, saruk, pillangós papucsok, hegyes or­rú cipellők, csizmák tündökölnek, cifra bundák, köd­mönök, „hacukák", cobolyprémes menték, nemez- meg prémsüvegek szomszédságában. A férfiember páncélkészítők, kardcsiszárok, számszeríjgyártók, sar­kantyúkészítők portékáját, a pompás nyergeket, lószerszámokat s a távoli Kocs falu hintószekér készítői­nek remekeit próbálgatják; [...] Nyitva a kőházak minden kamrája: a lehajtható árusítólapok csakúgy roskadoznak a sokféle árutól. [...]

A lacikonyhák körül vidám csoportok. Vándor énekmondóknak, igriceknek, regősöknek, lantosok­nak, pakócás embereknek, mímusoknak zajos bokra. Kardnyelők és tűzokádók, kígyóemberek, képmutoga­tók készülődnek rögtönzött előadásaikra. [...J Odébb medvét táncoltat, kutyát ugráltat egy máramarosi pa­kulár. Kicsike játékházikóban, a bábuk teátrumában bábukat táncoltat egy sipőc.

Kérdések, feladatok a szöveg feldolgozásához:

1. Hányféle pékárut említ a szöveg? Sorold fel azokat!

2. Milyen népek árusai fordultak meg a budai piacon?

3. Milyen árucikket kínáltak a kofák, s milyet a nagykereskedők?

4. Sorold fel, mit lehetett kapni a budai piacon!

5. Gyűjtsd ki a szövegből azokat a szavakat, amelyeket nem ismersz vagy nem értesz. Nézz utána, mit jelentenek!