A felvilágosodás arcai 2. - Felvilágosult uralkodók

A 16-17. században az „atlanti térség" országai egyre gazdagabbak lettek. Átala­kult, modernizálódott az ipar, a kereskedelem, a közlekedés. Ugyanakkor Európa más országai az atlanti térségtől elmaradva csak lassan haladtak előre. Ezeknek a „peremterületeknek" néhány országában az uralkodók azt a célt tűzték maguk elé, hogy saját hatalmukat és vele az egész feudális rendszert a fejlett országok­hoz való „felzárkózással" erősítsék meg.

Nagy Péter (1689-1725)

I. Nagy Péter cár

Korai képviselőjük I. (Nagy) Péter cár ugyan még nem ismerte a felvilágosodás eszméit, de az ellene lázadók leverésével megszerzett korlátlan hatalmát az elma­radott Oroszország felzárkóztatására akarta felhasználni. Kétszer is beutazta Eu­rópát, hogy személyesen ismerkedjen meg a kor új vívmányaival. Hollandia egyik hajógyárában még munkásként is dolgozott. Miután hazatért, külföldi ipa­rosokat, tudósokat hívott országába. Utakat építtetett, csatornákat ásatott, posztó ­és hajómanufaktúrákat létesített. Kiépítette az orosz hadiflottát. A nemesi ifjak számára iskolákat alapított. Erőszakkal kényszerítette az orosz nemeseket az európai szokások, ruházat, hajviselet átvételére, hogy a nyugati államokkal megkönnyítse a kereskedést. Péter Oroszország határait a Balti-tengerig akarta kiter­jeszteni. Ezért háborút indított a svédek ellen. Csaknem tíz esztendeig tartó válto­zó kimenetelű csatározások után a cári seregek győzelmet arattak a svédek felett.

Ezután Péter az ország fővárosát Moszkvából a Balti-tenger partjára, az újonnan épült gyönyörű városba, Szentpétervárra helyezte át.

Orosz Birodalom terjeszkedése 1700-ig

 Nagy Frigyes (1740-1786)

II. Nagy Frigyes porosz király

Nagy Péter erőszakos ön­kényuralkodóként próbálta a nyugati gazdaság vívmányait és a nyugati műveltséget Oroszországban meghonosí­tani. Ezzel szemben a porosz II. (Nagy) Frigyes már a francia felvilágosodás rajon­gó híve volt. Ifjúkorától a francia irodalmon nevelke­dett. S egész életében híve maradt a felvilágosodásnak. Berlintől nem messze egy szőlőhegyen királyi kastélyt építtetett: a Sans-soucit [szan­szuszit] (francia szó, jelenté­se: gond nélkül). Itt látta ven­dégül művelt barátait. Köztük a francia felvilágosodás kivá­lóságait. Hosszú ideig lakott Sans-souciban Voltaire, a ki­rálynak legbensőségesebb ta­nácsadója és levelezőtársa.

Sans-souci kastély

Frigyes többtucat kötetet kitevő levelet, cikket, tanulmányt írt. Nem anyanyelvén - németül -, hanem a "felvilágosodás nyelvén": franciául. Műveiben a felvilágo­sodás gondolatait képviselte. XIV. Lajos még azt hirdette: „A király akarata tör­vény". Frigyes ezzel szemben azt vallotta: a király az állam első szolgája, akinek legfőbb kötelessége, hogy népének hasznára munkálkodjék.

A felvilágosodás hatása uralkodásában is megmutatkozott. Országában bizto­sította a vallásszabadságot. Bárki bármelyik vallás híve lehetett. Nagy súlyt he­lyezett a népoktatásra. Ezért tanítóképző intézeteket szervezett. A gazdaság fej­lesztésére is számos intézkedést tett. Igyekezett Poroszországot felzárkóztatni Európa fejlettebb államaihoz. 900 falut építtetett addig lakatlan vidékeken. Királyi rendeletben utasította a parasztokat eperfák ültetésére és ezzel együtt selyem­hernyó-tenyésztésre. Többszáz állami manufaktúrát alapított. Az állam jövedel­mének növelése érdekében bevezette az áruk árához hozzáadott fogyasztási adót. Aki a létszükségleteket kielégítő élelmiszereket vásárolt, annak kevés adót; aki élvezeti cikkeket (pl. dohányt és kávét), annak magas fogyasztási adót kellett fi­zetnie.

Bár Frigyes felvilágosult uralkodó volt, ugyanúgy korlátlan hatalmat gyakorolt, mint XIV. Lajos vagy I. Péter. Minden államügyet a saját kezében összpontosí­tott. Minisztereinek a királyi utasításokat kellett végrehajtaniuk. Nagy Frigyest tekintjük a felvilágosult abszolutizmus első képviselőjének.

A felvilágosult abszolutizmus a felvilágosodás eszméit nem a feudális viszo­nyok megszüntetésére, hanem a nemesség kiváltságos helyzetének megszilárdítá­sára használta fel. Így tett Nagy Frigyes is. A felvilágosodás híveként elítélte a jobbágyrendszert, de mint uralkodó felszámolni nem akarta. (Az általa létreho­zott független bíróságok azonban megvédték a jobbágyokat a törvénytelen zakla­tásoktól.) Támogatta az ipart és a kereskedelmet, de nem engedte, hogy a polgá­rok a nemesi rendbe emelkedjenek. A nemesektől viszont földbirtokaik gondos vezetését és a katonáskodást várta el. Nem látta szívesen részvételüket a kereske­delmi vállalkozásokban.

Frigyes életében a legnagyobb szerepet a háborúk játszották. Poroszországot eu­rópai nagyhatalommá akarta tenni. Ehhez elsősorban a Habsburgok európai ural­mát kellett visszaszorítani. Ezért királlyá koronázása után csakhamar elfoglalta a „Habsburg-korona ékét" - Sziléziát. Ezt követően Mária Terézia magyar és oszt­rák seregeivel, majd a szászokkal, oroszokkal, franciákkal, bajorokkal vívott hosszú éveken át váltakozó sikerű háborúkat. Végül is Poroszország elismert nagyhatalom lett, Frigyest pedig rendkívüli hadtudományi felkészültsége és kitű­nő hadvezéri képességei világhíressé tették. Egész Európában „Nagy Frigyes­nek" kezdték nevezni.

Európa „peremterületein" Nagy Frigyeshez hasonlóan más országokban is trónra kerültek a felvilágosult abszolutizmus követői. A Habsburg birodalomban: Mária Terézia (1740-1780), majd fia II. József (1780-1790). (Róluk később még tanu­lunk.)

Nagy Katalin (1762-1796)

II. Nagy Katalin cárnő

Oroszországban pedig II. Katalin, aki jól ismerte a felvilágoso­dás irodalmát. Levelezett Voltaire-rel és Diderot-val is. Európaivá akarta tenni Oroszországot. Utakat építtetett, manufaktúrákat létesített, iskolákat alapított. A jobbágyokat azonban nem szabadította fel. Ellenkezőleg: törvénnyel szentesítette a földesurak korlátlan hatalmát jobbágyaik fölött.

Sikeres háborúkat vívott a Török Birodalom ellen és beavatkozott a Lengyel­országban kitört polgárháborúba. Ennek következménye lett, hogy a három felvi­lágosult uralkodó Nagy Frigyes, Nagy Katalin és Mária Terézia felosztotta egymás között az egykor erős és hatalmas Lengyelországot. (Az 1772. évi első fel­osztást két további követte - 1793-ban, majd 1795-ben.)

[Szebenyi Péter: Felzárkózás és felvilágosodás. In: Foki Tamás - Szebenyi Péter - Ujvári Pál: Az újkor. Segédkönyv általános iskolák tanulói számára. Bp., Korona Kiadó 1999. 23-26. o.]