Sarolt fejedelemasszony és a kereszténység Magyarországon

Géza fejedelem a Képes Krónikában

Géza fejedelem felesége, a szép­séges Sarolt olyan kemény termé­szetű volt, hogy az urát és az egész országot a kezében tartotta. A férfi­társaságot asztal alá itta, a lovat úgy megülte, akár egy lovas katona, és egyszer haragjában úgy megütött egy embert, hogy az menten szörnyet­halt. Ezért egy békeszerető szerzetes ezt írta róla: „Bizony illőbb lenne, hogy ez a szép kéz az orsóval vesződ­jön.” Pedig ez a kemény természetű fejedelemasszony mindig azon fára­dozott, hogy a magyar népet keresztény hitre térítse, és a nyugati né­pekkel megbékítse. Elhívatta ezért Isten szent életű szolgáját, Adalber­tot, és együtt rávették Géza feje­delmet, hogy megkeresztelkedjen. Ugyanazon a napon sok nemes és alacsonyrendű magyar is megke­resztelkedett.

Sarolt fejedelemasszony ábrázolása a Képes Krónikában

A magyarok nagy része ragaszko­dott a régi hithez, és semmiképpen sem fogadta el a keresztény tanítást meg az új rendet. Ekkor Géza feje­delem titokban levelet írt a keresz­tény fejedelmeknek, és megkérte őket, segítsék meg a pogány magya­rok ellen. Jöttek hát minden ország­ból a segítő csapatok, még az ural­kodók közül is sokan eljöttek, mert látni akarták, miképpen hajtják en­nek a vad, fékezhetetlen népnek a nyakát Krisztus igájába.

Géza fejedelem az összegyűjtött csapatokat felosztotta, és az egész országban alkalmas pontokon elhe­lyezte. Amikor pedig minden előké­születet megtett, hírvivőket küldött az egész országba, és ezek kihirdet­ték:

- Halljad magyar, halljad! Vedd fel az igaz Isten vallását, és hagyd el a régi hitet. Ezt tette Géza fejedelem, ezt a fejedelemasszony is. Csak így élhet a magyar ezen a földön, csak így üdvözül a lelke a túlvilágon. Aki eb­ből a szóból nem ért, azt tüstént kardélre hányja a katonaság, mert éppen ezért hozatták az országba.

Ebből a szóból mindenki érthetett. Ezért aztán ki félelemből, ki meg­gondolásból felvette a keresztény vallás szentségeit. Sarolt fejedelem­asszony kereszténynek nevelte fiát, Vajkot is, aki a keresztségben az Ist­ván nevet kapta.

De akármilyen kemény természe­tű volt a fejedelemasszony, nem tudta elűzni a pogányságot Géza fe­jedelem lelkéből. A fejedelem ide is, oda is pillantgatott, egyszerre két is­tennek áldozott. Mondta is egyszer a papja:

- Aki a pogányok bálványa előtt áldozatot mutat be, mind elkárhozik. Géza fejedelem csak azt felelte erre:

- Van nekem elég, amit áldozzak. Akkora úr vagyok, hogy két istennek is eleget adhatok.

Adott is jó szívvel mind a kettőnek. Ezzel a népnek is példát mutatott, mert az ő idejében bizony még együtt élt a pogányság a kereszténységgel, ahogy a Szentírás mondja: „Együtt legelnek a farkas és a bárány.”

[In: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv ált. iskola 6. osztály számára. 31-32. o.]