Búvár Kund

Volt egyszer egy bujdosó herceg. Szegénynek nem volt sem apja, sem anyja. Olyan árván állott a világon, mint a kisujjam. Magyar herceg volt, de a gonosz ellenség kiűzte az or­szágból. Ment, mendegélt hetedhét ország ellen. Gondolta magában, majd valahol szerencsét próbál. Nem volt egyéb gazdagsága, mint a kard az oldalán s bátorság a szívében.

Amint ment, mendegélt, egyszer­csak elérkezett Lengyelországba. Egyenesen a királyi palotába ment.

- Ki vagy te, fiam? - kérdezte tőle a király.

- Béla herceg vagyok, Árpádnak a származéka!

Sok hőstettet hajtott végre a ma­gyar herceg lengyel földön. Ezért a bujdosó hercegnek nagy becsülete volt Lengyelországban. A kardja meg a bátor szíve tette úrrá az idegen föl­dön.

I. Béla király a Turóczi-krónikában

Hamar híre kerekedett vitézségé­nek. Meghallották Magyarországon is, hogy a bujdosó herceg milyen nagy becsületet szerzett a magyar névnek. Hívták haza, mert baj van az országban. A németek császára jön egy nagy sereggel, s el akarja foglalni Magyarországot. De már akármilyen jó dolga volt Béla hercegnek Len­gyelországban, mégiscsak megdob­bant a magyar szív a keblében, s ezt dobogta:

- Menj haza, Béla, védd meg a te édes hazádat! Mindenütt jó dolga van a vitéz embernek, de otthon mégis a legjobb!

Hazament Magyarországra. A ki­rály neki édesbátyja volt, képzelhe­ted, fiacskám, hogy mennyire meg­örült, mikor az öccsét meglátta.

- Édes öcsém - mondá neki -, ha te megmented Magyarországot az ellenségtől, neked adom az ország harmadrészét, s utánam te lész a ki­rály.

- Becsületes magyar vitéz vagyok - felelé Béla herceg -, ha nem ígérsz is koronát, kötelességem, hogy meg­védjem az én édes hazámat.

Mindjárt összegyűjtötte a királyi sereget, s elment a határ szélére, hogy illendőképpen fogadja az el­lenséget.

Zotmund, avagy Búvár Kund a Képes Krónikában

A sereg a Dunán jött le rengeteg hajóval. Alig bírta el a vén Duna há­ta, olyan sokan voltak. Pozsony vá­rosánál megállottak a németek. Bélának volt egy hű embere. Úgy hívták, hogy Kund. Ez a Kund kitű­nően tudott úszni, a víz alá merülni. El is nevezték Búvár Kundnak.

- Hallod-e, Kund - mondá neki Béla herceg-, ma éjjel, míg a néme­tek alusznak, fúrd át a hajójuk fene­két. Legalább holnap kevesebben lesznek.

Búvár Kund ügyesen keresztül ­fúrta a németek hajóinak fenekét, s azok mind egy szálig elmerültek.

Henrik császár kénytelen volt letenni hódító terveiről. Finomabb eszkö­zökkel próbálkozott. Kibékült András királlyal, és a leányát hozzáadta a hatéves magyar trónörököshöz, Sa­lamonhoz.

A Mondák a magyar történelemből kapcsolódó része:

Az ehhez kapcsolódó eseményeket az alábbi animáció dolgozza fel: