A trencséni csata

Trencsén régi látképe

Rákóczi előbb Lipótvár gyenge helyőrségét szerette volna megadásra késztetni, de közben Trencsénből jöttek olyan hírek, hogy a vár élelem hiányában a legvégsőkig jutott. Ber­csényi és tisztjei mindenáron Tren­csén ostromát szorgalmazták. A fe­jedelem jobb meggyőződése ellenére engedett nekik, de már nem tudták megakadályozni, hogy Viard császári tábornok élelemmel és fegyverrel ne segítse meg a trencséni várőrséget. Az újból magyarországi főparancs­nokká kinevezett Heister és Pálffy Já­nos horvát bán is megindult a csá­szári csapatokkal a Vág völgyében észak felé. A morva határ közelében fekvő trencséni vár alatt augusztus 3-án csaptak össze a számbeli fö­lényben lévő kurucok a nagyobb tu­dású, szervezettebb császáriakkal (1708).

A fejedelem a jobbszárnyon álló, veszélyeztetett lovassága segítségére vágtatott karabélyosaival, de lova egy árok átugrásakor megbotlott, felbu­kott, és kiadta páráját. Rákóczi eszméletét vesztette, a bal szeme fölött megsebesült, erősen vérzett. Apró­dainak valahogy sikerült a csata fer­getegeiből kimenteniök, és véletlenül éppen azon a lovon, amelyen hajdan a bécsújhelyi börtönből megszökött. A fejedelmet a kistapolcsányi kastélyba vitték.

Bottyán János már másnap ott volt, hogy mindenben segítsen, már amennyire lehetett. Rákóczi első­sorban vele tanácskozott, bepólyált fejjel, még kissé kábultan. De mit számított az a seb a vereséghez ké­pest! Legalább háromezren estek el Trencsénnél. A császáriak csak pár száz embert vesztettek. A meg­maradt kurucok szétoszlottak, és igyekeztek visszatérni családjuk­hoz. Trencsén alatt a szabadságharc sikerének utolsó reménye veszett el.

Trencsén ma (Szlovákia)

 [R. Várkonyi Ágnes nyomán in: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv 6. osztály számára. Korona Kiadó, Bp., 1994., 221-222. o.]