Rodostótól a kassai dómig

Természetéhez híven és a nemzet távoli jövőjét tekintve Rákóczi böl­csen döntött, amikor a kegyelmet visszautasította. Lemondott óriási vagyonáról, régi élete minden szépségéről, hogy a száműzetés bi­zonytalanságát válassza. Így lett belőle legenda, töretlen eszme, szomorú sorsával is felemelő pél­dakép. Akik vele maradtak, iránta való szeretetből tették, nem elke­rülhetetlen szükségből. Hosszú út állott még legtöbbjük előtt.

Rákóczi rodostói háza

A bujdosók többsége 1720. ápri­lis közepén költözött Rodostóba. Ez a városka Törökországban, a fővá­rostól, Konstantinápolytól lóháton kétnapi távolságra, a Márvány-ten­ger partján található. Az örmény ne­gyedben kaptak huszonnégy házat a magyarok. A dombtetőről a tenger felé lejtő házsorukat hamarosan a „magyarok utcája" néven emlegette a lakosság.

A fejedelem szigorú rend szerint élt, mindig egész napra talált tenni­valót. Holta napjáig nem tespedt el, ivásba nem menekült, mint annyian mások, szemernyit sem adott fel belső méltóságából. Sokat olvasott, sokat írt, néha festegetett, azonkívül asztalosműhelyében órákon át dol­gozott. Ízléséhez kézügyesség, szak­mai büszkeség párosult. Hajdani kedvtelései közül egyedül a vadá­szathoz maradt hű.

Rodostó látképe és a "magyarok utcája"

1735. április 8-án, nagypénteken, hajnali három órakor, ötvenkilenc éves korában halt meg Erdély utolsó fejedelme, minden idők egyik leghí­vebb magyarja.

Testét Rodostóban földelték el, három hónappal később átszállítot­ták Konstantinápolyba, a jezsuita templomba, ahová harminc eszten­dővel ezelőtt a fejedelem édesanyját temették. Zrínyi Ilona maradványait bezárták most fia koporsójába, úgy helyezték őket együtt nyugovóra.

Százhetvenegy esztendőn át ma­radt befalazva az a koporsó a szultán birodalmának fővárosában. 1906-ban hozták haza szeretett hazájába a porladó csontokat. Budapesten tíz ­és tízezrek álltak némán sorfalat, míg a gyászmenet a Keleti pályaudvartól a fejedelemről akkor elnevezett úton elvonult.

Rákóczi kőkoporsója a kassai dómban

II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós és felesége, vala­mint Sibrik Miklós udvarmester te­temét a kassai dómban, Thököly Imre maradványait a késmárki lu­theránus templomban helyezték örök nyugalomra.

[R. Várkonyi Ágnes nyomán in: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv 6. osztály számára. Korona Kiadó, Bp., 1994., 222-223. o.]