Az új római császár

Nagy Károly lovasszobra

799-ben egy nyilvános körmenet al­kalmával egy lázadó csoport meg­rohanta a pápát, s kegyetlenül meg­verte. A zendülők kolostorba zárták III. Leót. A pápa azonban a fogság­ból megszökött, és a frank uralkodó, Károly segítéségét kérte a lázadók ellen. Károly meg is ígérte, hogy fényes elégtételt szerez a pápának. 800 decemberében nagy egyházi bírói szék ült össze a római Szent Péter ­templomban. Károly király elfoglalta helyét, és így szólt:

- Azért jöttem Rómába, hogy mint a rómaiak védőura helyreállít­sam az egyház rendjét, megbüntes­sem a főpásztoron elkövetett gonosz tetteket, és ítéljek a rómaiak mint vádlók és a pápa mint vádlott között.

A vádaskodók közül senki sem tudta állításait bizonyítani, a pápa viszont esküvel tisztázta magát.

A pápa nem maradt hálátlan. De­cember 25-én, karácsony napján, amely az akkori időszámítás szerint a 801. év első napja volt, Károly római patríciusi díszben jelent meg a Szent Péter-templomban. A mise végezté­vel letérdelt az oltár elé imádkozni. Ekkor III. Leó pápa hirtelen odalépett hozzá, és Károly fejére tette a római császári koronát. Az összese­reglett nép eközben ujjongva há­romszor kiáltotta:

- Adjon Isten hosszú életet és dia­dalmat Károlynak, a legjámborabb Augustusnak, a rómaiak Istentől megkoronázott, békeszerető nagy császárjának!

Nagy Károly német-római császári díszben

A pápa régi szokás szerint el­mondta az áldó imát, megérintette Károly ajkát és kezét, és meghajolt előtte. Ezután fölkente császárrá.

Nagy Károly életrajzírója szerint a császár erős, magas növésű ember. Feje kerek, szeme nagy és eleven, orra nagyobb valamivel a közép­nagyságnál, haja későbbi éveiben fe­hér, arca derült és vidám, termete csupa felség, járása szilárd, tartása egyenes, hangja csengő, bár nem olyan erős, mint tagbaszakadt termete sejtette. Szeretett lovagolni, vadászni és úszni, s e téren mindenkit felülmúlt. Frank módra öltözködött, és csak Rómában viselt római öltö­zetet. Vászoninget hordott, amelyet lányai szőttek; efölött ujjast, amelyet selyem öv szorított derekára. Lábán harisnya és cipő volt. Télen vidrabőr borította vállát és mellét. Felső ru­hája rövid velencei köpeny volt. Aranymarkolatú hosszú kardját min­dig magával hordta.

Életmódja rendkívül egyszerű volt. Ételt, italt nagyon mértéklete­sen fogyasztott, az ittasságot gyűlöl­te. Nagy lakomákat ritkán adott. Evés közben régi királyok történeteit vagy Szent Ágoston iratait olvastatta fel. Ilyenkor szerette az éneket és a hárfát is. Evés után szeretett aludni, de éjszaka négyszer-ötször is felkelt álmából, elővette írótábláját, amely mindig vánkosa alatt volt, vagy a csillagos égben gyönyörködött. A nap minden óráját kihasználta. Még öltözködés közben is tanácskozott az államügyekről vagy más fontos kér­déseket döntött el. Mindenről vilá­gosan és belátással nyilatkozott. Jámbor hívő volt. Templomba há­romszor is járt naponta, s ügyelt arra, hogy a templomból minden zavaró vagy megszentségtelenítő dolog tá­vol maradjon. Sűrűn gyakorolt jótékonyságot nemcsak saját alattvalói között, de birodalma határain túl is.

Nagy Károly hermája

A legtávolabbi uralkodókkal is jó viszonyt ápolt, hogy segíthessen az ott élő, szűkölködő keresztényeken. A pápaságot elhalmozta ajándékai­val. Rómában négyszer járt. E várost nem győzte eléggé díszesíteni és fej­leszteni.

[In: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv 6. osztály. Korona Kiadó, Bp., 1994. 4-5. oldal]

A Frank Birodalom kialakulása (forrás: Wikipédia)