Rákóczi szökése a börtönből

Bécsújhely

Rákóczi börtönének parancsnoka, Lehmann kapitány porosz szárma­zású volt. Igencsak tisztelte a porosz királyt, s mikor meghallotta, hogy az különösen érdeklődik a magyar főúri fogoly felől, ő is gondjaiba vette. Megengedte, hogy felesége titkon bejöjjön hozzá, parasztmenyecske­ öltözetben. Sőt rájött később, hogy éppen a porosz államérdek szem­pontjából talán ajánlatos lenne, ha foglya nem végezné vérpadon...

Most már látta Rákóczi, hogy csak a szökés segít. Egy novemberi napon, ahogy bealkonyodott, Lehmann ka­pitány elküldte Rákóczi szobája elől az őrt faggyúgyertyáért. Mire az őr visszaállt az ajtó elé, erre csörtetett a vár parancsnoka, s benyitott a kapi­tány szállására. A szoba sarkában spanyolfal állt, s mögüle izgatott suttogást hallott, a kapitány pedig hirtelen elfújta a mécsest. Teljes sö­tétség lett. Aztán meg ajánlotta, nézzék meg a rabokat. A várpa­rancsnok nem ellenkezett, úgy vélte, valami találkát zavart meg. Amint betette maga mögött az ajtót, a kapitány öccse meg egy dragonyos lépett elő a spanyolfal mögül.

Néhány perc múlva Lehmann ka­pitány ment végig a várbörtönön, utána az öccse, s néhány lépéssel hátrébb egy dragonyos nehéz zsákot cipelve. A termekben meg a kongó folyosókon az őrök éppen akkor gyújtogatták a mécseseket. Meg se nézte senki a fekete bajuszú drago­nyost meg a zsákját; nagy, nyugodt léptekkel ment az ki a kapun, ahol az őrség tisztelgett a kapitánynak. Egy özvegyasszonynál délelőtt lovat hagytak ezen a napon. Estefelé jött a szürkéért valami dragonyos; a szol­gáló rácsudálkozott, milyen derék nagy legény. Nem sokkal később Bécsújhely város kapujában az őrök éppen nekigyürkőztek, hogy le­eresszék a sorompót, ahogy éjszakára szokás. Ám akkor ügetett a kapu felé egy jó formájú szürke ló, hátán önfe­ledten dúdolgató dragonyossal; hát várták, míg átment a kapun az a dra­gonyos, gondolták, részeg.

Rákóczi menekülése egykorú metszeten

Közben besötétedett, s megeredt a zápor, de Rákóczi gyorsan odatalált a vadaskert végéhez, ahol apródja vár­ta lovakkal, s máris nekivágtak az éj­szakának.

Rövid idő múlva Magyarország minden vármegyéjében kihirdették I. Lipót császár rendeletét: aki élve adja kézbe Rákóczit, tízezer forintot kap; hatezret, aki holtan. Ki meg rejtőzteti, tud felőle, de hallgat, an­nak még az anyjától szopott tej is ke­serűre fordul. December végén négy nagyobb városban Lehmann kapi­tány négybe vágott testének darabjait tűzték ki elrettentő például.

[R. Várkonyi Ágnes nyomán In: Balla Árpád: Történelmi olvasókönyv 6. osztály számára 215-216. o.]