Cserekereskedelmet hirdető plakát A száz nap furcsasága volt, hogy úgy tűnt, Budapest lakossága főként fagylalton él. Majdnem éhínség volt, mivel a parasztok nem voltak hajlandóak papírpénzért eladni a termékeiket, az élelmiszert jegyre adták, és eltűnt az üzletekből. A vörös rendszer által kibocsátott élelmiszerjegyekért és papírpénzért nem lehetett mást kapni, mint káposztát, fagyott fehérrépát és fagylaltot. [...]Az egész ország cserekereskedelemből élt; a parasztok a városba hozták a csirkét, a tojást, a tejet, a vajat, és faliórákkal, bronzszobrocskákkal, bútorvédőkkel, használt ingekkel és öltönyökkel megrakodva tértek haza. [...]Egy nap pirkadatkor két egyenruhás férfi ébresztett bennünket, vállukról levett puskával [...] A Vörös Hadsereg katonái voltak, és az volt a dolguk, hogy lakásokat és szobákat rekviráljanak [lefoglaljanak] - a lakáshiány is minden forradalom állandó kísérőjelensége. Két szobát foglaltunk el a panzióban; az egyiket a szüleim, a másikat én. A katonák nagyra nyílt, naiv szemmel nézelődtek, láthatóan zavarban voltak feladatuk miatt. Apám nem volt otthon ... de anyám, érezve a katonák önbizalomhiányát, egymaga is elbánt velük. Az egyik kísérletet tett rá, hogy felvesse: esetleg egyetlen szoba is elég lehetne nekünk.
- Hogy képzeli, hogy hárman lakjunk egy szobában? - kérdezte sértett hangon az anyám. - Hát, ami azt illeti - mondta félszeg mosollyal a katona - annál én már rosszabbat is láttam. - Nyilván vidékről való volt, és a magyar parasztok sokszor heten is aludtak egy szobában. A másik katona ki sem nyitotta a száját, csak a szemét meresztgette, s közben igyekezett nem észrevenni anyámat a köntösében. Aztán bocsánatkérő mormolások közepette mindketten kimasíroztak a szobából. Ilyen volt az egész.
(Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe)
Ami az ellátást illeti, mind a vidék, mind a hadsereg bőségesen el van látva. Egyáltalán a leghatározottabban meg kell állapítani, hogy a polgári sajtó közleményei, miszerint Magyarország és főleg Budapest éhezik, szemenszedett hazugságnak minősülnek. Ami az áruhiányt illeti, az előfordul, például a húsellátásban Budapesten. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a proletariátusnak sohasem volt lehetősége a húsban dúskálni, tehát a húshiányt sem fogja fel valamiféle rendkívüli hiányként. Liszt, zöldség, hüvelyesek és burgonya hőségesen kapható, ezekből az élelmiszerekből Magyarországnak még kivitelre is futja.
(Georg Kulka
német kommunista újságíró, 1919. július-augusztus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése