2014. január 1., szerda

Vallomások a Horthy-korszakról



Horthy Miklós, a kormányzó

Ebben az országban rendnek kell lennie, és én rendet is fogok tartani. A rendetlenkedőkbe belelövetek, s ha a rendetlenség jobboldalról történik, számomra a kü­lönbség csak annyi, hogy ezekbe fájó szívvel fogok be­lelövetni, míg egy esetleg baloldalról jövő rendetlen­kedésbe passzióval [itt: örömmel].
(Horthy nyilatkozata 1922-ben egy szélsőjobboldali küldöttségnek)

Nagy veszedelem az, ha az általános titkos választójogot műveletlen, értelmetlen tömegeknek kell gyakorolniuk. Televényföldje az ilyen nép a legrosszabb demagógiá­nak. Mint belügyminiszter meggyőződéssel működtem közre abban, hogy a Friedrich-kormány [átmeneti kor­mány 1919 augusztusa és novembere között] választó­jogi rendeletét, amely a legszélsőségesebb általános tit­kos választáson alapult, módosítjuk és választójogunkat a magyar tömegek értelmi szintjével összhangba hoz­zuk. Vállalom e tényért a történelmi felelősséget.
(Bethlen egyik minisztere a választójog kérdéséről)

A "Hangya-szövetkezet"

 ...Csodálom, de ne higgye, hogy utánozni akarom [...] ez a ruha sem Magyarország, sem az én méretemnek nem felel meg. Elszántan alkotmányos és parlamentárius vagyok és maradok.
(Bethlen a húszas évek derekán így jellemezte Mussolinit a francia követnek)
 
Egy nyilas plakát
A kormányzói jogkörnek az előző kormány által kez­deményezett kiterjesztését én nem kívántam és nem szorgalmaztam. A tervezetben egyedül egy pontot tar­tottam fontosnak: a kormányzói szék megüresedése esetére a megfelelő utódról való gondoskodást. Min­den szerénytelenség nélkül úgy érzem, hogy államfői minőségemben szerzett több mint 17 évi tapasztalat után én tudom a legjobban megítélni, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyekre ezekben a nehéz és bonyodalmas időkben a kormányzónak szüksége van. Csakis azért kívántam magamnak az utód választására egyedül tekintetbe jövő érdemes férfiaknak - akár kor­látlan számban - való ajánlási jogát, hogy megakadá­lyozzam olyanok jelölését, akik szerintem nem felel­nek meg.
(Horthy bizalmas levele 1937-ben, a kormányzói jogkör kiszélesítésének tervezetéről)

Választási plakát
Mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk. Nem is tudnánk élni szabadság nélkül, de visszaélni a sza­badsággal nem szabad. A szabadság biztosítéka az al­kotmány, de ugyanez a biztosítéka annak is, hogy az államügyek vezetéséhez csak olyan férfiak juthatnak, akik hivatottságukat és rátermettségüket kimutatták, és ezzel az alkotmányos tényezők bizalmát megnyer­ték.
Mennyi tudás, gyakorlat, megbízhatóság, életta­pasztalat, jellemszilárdság és mennyi tehetség kell ah­hoz, hogy valaki egy vezető állásban meg tudja a he­lyét állani! Még egy gyárüzem, egy gazdaság vagy egy kórház vezetéséhez is különös képességek kellenek, hát még egy ország ügyeinek az intézéséhez! Nem elég, hogy valaki önmagát kinevezze világmegváltó­nak és frázisokkal, jelszavakkal, ügyes demagógiával a tömegeket, sőt esetleg ingatagabb jellemű intelligensebb csoportokat is félre tudjon vezetni.
(Horthy rádióbeszéde, 1938)


[in: Dupcsik-Repárszky: Történelem IV. 20. század. Forrásgyűjtemény. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 2003. 63-64. o.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése